Tánctanárnő
A tánc boldogság a világon
Ezt tudnom kell, így
Egy tánctanárnőt fogok keresni magamnak
És nála egy tánctanfolyamot fogok könyvelni----------
Kerestem és találtam is
Ott táncolnak és sokat nevetnek
Sok órán át gyakoroltunk
És egész éjszaka szerettük egymást-----------
Megint együtt vagyunk
A tánctanárnővel
Mert annyira szeretem
Ringunk a ritmusra ide-oda----------
Gyengéden megcsókolom az arcát
Elkezd halkan nyögni
Oh, es szép!
Ez olyan szép!----------
A tánc már a világom
És a nők is szeretik
Amikor pompásan megpörgetik és vezetik őket
Akkor nagy a lehetőség a szeretkezésre----------
Csendüljön a zene
És ütemre lengjen a táncos láb
Ringunk, oda és odaadóan-----------
Megint szeretkezünk
A tánctanárnővel
Mert annyira szeretem
Ringunk a ritmusra ide-oda----------
Gyengéden megcsókolom az arcát
Elkezd halkan nyögni
Oh, es szép!
Ez olyan szép!----------
De a tangónál prűd lesz
És én, én belefáradtam a táncba
Amit nem akar az ember, azt nem lehet erőltetni, nem
Így elkezdtem énekelni---------
Megint szeretkeztünk
Az énektanárnővel
Mert annyira szeretem
Ringunk a ritmusra ide-oda-----------
Gyengéden megcsókolom az arcát
Elkezd halkan nyögni
Oh, es szép!
Ez olyan szép!-----------
A tánc boldogság a világon
Ezt tudnom kell, így
Egy tánctanárnőt fogok keresni magamnak
És nála egy tánctanfolyamot fogok könyvelniÉS EGYÉB KEDVENC TILLEMAN VIDEÓM
Hova lesznek a barátok?---Rengeteg emberrel találkozol az életed során. Vannak, akik szimpatikusak és vannak, akik unszimpatikusak. Vannak, akik komoly nyomokat hagynak az életedben és vannak, akiknek másnap a nevét sem tudod. Néha megérzed, ha ő hív, vagy ha eleged van, kinyomod a telefont. A barátságnak többféle változata van.Sokszor nem is tudom, hogy vannak-e igaz barátok. Mert végül is ez mit jelent? Mit is jelent igazából az, hogy barátság?Megbízol benne, megért téged, elfogad olyannak, amilyen vagy. Nem a hibáid nézi, örül, ha öröm ér, és veled együtt sír.De a barátok néha eltűnnek és elfelejtik azt, hogy létezel. Mert valami más fontos számára.Ez lehet egy új szerelem vagy mert egyszerűen megunt.-----------
Megunta azt, hogy hallgassa a panaszodat vagy hogy azt ecseteled neki, megint találkoztál egy új pasival, vagy, hogy mennyire rúgtál be a múlt heti buliban, ahol ő valamiért nem lehetett ott.Vagy egész egyszerűen felmondtál a munkahelyeden, és már megfeledkeztek rólad, pedig mindig azt mondták, hogy majd hiányozni fogsz, majd tartjuk a kapcsolatot.De utána azt veszed észre, nem írnak neked vissza, nem jelentkeznek és lehet, pár év múlva a nevedet is elfelejtik.Hiába szeretnéd azt, hogy ne felejtsenek el. Hiába próbálsz úgy élni, hiába próbálsz maradandót alkotni. Elfelejtenek, nem hívnak, nem keresnek. Azt hitted, tényleg jó a kapcsolat köztetek.Közben pedig megismerkedsz új emberekkel, akikben megint megbízol.Hisz erről van szó. Sok emberrel megismerkedsz, de csak kevés van, aki kitart melletted egy életen át.Aki tényleg a barátod, örülsz neki, ha látod, ha felhív vagy megkeres.Vannak olyan emberek, akikkel szeretnél megismerkedni, szeretnéd, ha jóban lennétek, ha barátok lehetnének.Szeretnél mindent tudni róla.
Vannak olyan emberek, akik újra és újra felbukkannak az életedben.De az már nem az igazi barátság.
A HARMADIK BOLYGÓ---A harmadik bolygó – lélek, gondolat, érzéshreer és a voyager aranylemez – a harmadik bolygó elemzése – sol system – third planet earth – atmosphere n2-o2 – biosignature confirmedhreer megállt egy pillanatra. eddig biztosak voltak benne, hogy idegen civilizációk nem léteznek...a lakói földnek hívták és amíg a csillagunk óriássá nem vált, a naprendszerünk harmadik bolygója volt, fényességed! hraar napja ragyogjon fejed felett örökké!
ELNEM SÍRT KÖNNYEK---Ha az újszülött órákig vigasztalhatatlanul sír, lázas, nem eszik, nincs széklete napokig, hány, puffadt a hasa, mindig hívd a gyerekorvost, védőnőtne tegyünk a baba végbelébe házilag készített eszközt, fültisztító pálcikát, nejlonzacskót, hőmérőt csak orvosi tanácsra, síkosítva, nagyon óvatosan, mert sérülést okozhat.Ami segíthet: bőr-bőr kontaktus, meleg fürdő, has finom óramutató járásával masszírozása, lábak óvatos hashoz emelése, szoptatás, ringatás, fehér zaj, sötét, csendes szoba
és anya: ha te is zokogsz, széthasad a szíved, az normális. ez a kitárult szív. kérj segítséget. tedd le egy percre biztonságos helyre a babát, igyál vizet, hívd a párod, anyukád, barátod, védőnőt. 116-123 lelki elsősegély is hívható.szeretnéd, hogy ehhez is csináljak egy korhű, érzelmes fekete-fehér fotót? anya és baba, el nem sírt könnyek
hazatérés a szibériai gulágról – Józsi és Margit – igaz történet a szomszéd faluból---
1955 tél. nyolc év.margit hét hónapos terhes volt, mikor elvitték Józsit. nem volt búcsú, csak egy teherautó, sár, kiabálás. a hasában rúgott a baba. azt mondta magában, visszajön. vissza kell jönnie.
megszületett kis Józsika. egyedül. kenyér nélkül, fa nélkül, de felnevelte. aztán egy nap a postás hozott egy levelet. pecsétes, hivatalos. hogy Józsi meghalt a fogságban, Szibériában. margit a konyha közepén ült le a földre és sírt. de élni kellett. a kisfiúért.a faluban volt egy rendes ember, Jani. nem beszélt sokat, de hozott fát, mikor nem volt. hozott tejet, mikor kis Józsika beteg volt. udvarolt csendesen. margit először nemet mondott. aztán igent. megházasodtak. boldogok voltak, ahogy lehet boldognak lenni háború után. kis Józsika Janit hívta apának. apa, gyere, nézd. Jani lett az apja.közben Józsi élt.----------rongyos pufajka, 30 kiló mínusz, fagyott láb, Workuta, Vorkuta, Kolima, szénbánya, napi egy kanál leves. nyolc évig minden este ugyanarra gondolt: a kis ajtóra. a házra. margitra. hogy egyszer benyit. ezért élte túl. a fogságban a gondolat tartotta életben.Aztán egy reggel azt mondták, mehettek haza. vonat. Záhony. mikor a vonat átlépte a határt, egy ember felkiáltott: magyar földön vagyunk. sírtak. rongyos pufajkában sírtak.Debrecen. fogadó bizottság. kaptak egy igazolványt. és azt mondták: tilos beszélni a fogságról. tilos.Józsi vonattal jött tovább. falu. hó. ismerős utca, de minden kisebb. a kis ajtó. ugyanaz a kis ajtó, amit nyolc évig látott maga előtt.Belépett.az udvaron egy kisfiú játszott. hét-nyolc éves, sapka, piros arc. ránézett a rongyos bácsira. beszaladt a házba: gyere anya, itt egy rongyos bácsi.Margit kijött. meglátta. és elájult.a hóba esett volna, ha Józsi el nem kapja.akkor kijött Jani. az udvar másik felől. idegen férfiként nézett Józsira. lebecsmérően kérdezte: ki maga? mit akar itt? ez az én portám.Józsi azt mondta halkan: Margit férje vagyok. Most jöttem haza a fogságból.
nyolc évig készült erre a mondatra.Margit feleszmélt. ott állt két férfi között. az egyiket hét hónapos terhesen engedte el. a másikat a kisfia apának hívta. mindkettőt szerette. másképp, de szerette.Józsi nem aludt a házban. nem fért be. a pajtában húzta meg magát, egy priccsen. hoztak neki levest, de nem ette. nézte a gerendát. a szívében hatalmas fájdalom volt. nem harag. fájdalom. hogy nincs helye már. hogy a kis ajtó, amiért túlélte a halált, most bezárult.Reggelre csend lett a pajtában.FELAKASZTOTTA MAGÁT-nem fáj már semmi.
az élet ment tovább.de mi ne felejtsük el Józsit. ne felejtsük el Margitot, Janit, kis Józsikát. ne felejtsük el a hatszázezer magyart, akit elvittek málenkij robotra. kétszázezer nem jött haza. és azokat se, akik hazajöttek, de már nem volt hova.emlékezzünk.Fényeslitke, kis ligetecske, 2026. október 23.
IT KEEPS RAINING---It keeps raining, yet somewhere beyond the clouds the sun still waits.A fotón egy fa stég látható, amely a víz felé vezet, a közepén két ember áll egy nagy fekete esernyő alatt. A háttérben sötét viharfelhők és villámok rajzolódnak ki, a víz felszíne pedig visszatükrözi a borongós eget. A kép erős kontrasztot teremt a vihar ereje és az emberi közelség között.
A NŐ SZÉPSÉGE MEGÉRINTETT---Van a szépségnek egy különös arca.Nem a hangos nevetésben születik, nem a tökéletes vonásokban él, hanem a szemek mélyén megbúvó történetekben. Ebben a tekintetben mintha ott rejtőzne egy hosszú út minden lépése, megőrzött öröme és elnémult fájdalma.A szemek csendesen beszélnek. Talán emlékeket őriznek, talán álmokat, amelyek az idő sodrásában lassan távolodnak. Talán csak a múló évek bölcsessége tükröződik bennük. Nem tudom. De érzem, hogy ez a tekintet megállítja az embert egy pillanatra.Mert vannak szépségek, amelyek nem a külsővel hódítanak. A lélek finom rezdüléseiből születnek. Abból a titokzatos fényből, amelyet sem az idő, sem a múló évek nem tudnak elhalványítani.
Nézem ezt az arcot, és arra gondolok, hogy az igazi szépség talán nem más, mint egy szív története, amely megtanult szeretni, remélni, elveszíteni.
FÁJÓ SZAKÍTÁS---Vannak búcsúk, amelyekre fel lehet készülni. És vannak olyanok, amelyek váratlanul érnek, és egyik pillanatról a másikra darabokra törik a szívünket.Egy szakítás soha nem csak két ember különválásáról szól. Magával viszi a közös terveket, az együtt megélt pillanatokat, az álmokat és mindazt, amit a jövőről elképzeltünk.Ilyenkor a csend hangosabb minden szónál. A jól ismert helyek üresebbnek tűnnek, az emlékek pedig újra és újra visszatérnek. Az ember keresi a választ a kérdésekre, amelyekre talán nincs is válasz.De ahogy múlnak a napok, a könnyek lassan erővé válnak. A fájdalom nem tűnik el egyik napról a másikra, de megtanulunk együtt élni vele. És egyszer majd rájövünk, hogy minden lezárt fejezet egy új kezdet lehetőségét is magában hordozza. Aki igazán szeretett, az nem felejt. De idővel megtanul újra mosolyogni.
-ÉLET, SZÜLETÉS, HALÁL: ÉRDEKES SZEMSZÖGBŐL---Egy gyertya lángja megszületik, világít, majd egyszer kialszik. Talán az emberi élet sem sokkal különb ennél.Megérkezünk a világra, nyomot hagyunk mások szívében, szeretünk, remélünk, álmodunk, majd eljön a pillanat, amikor tovább kell mennünk egy ismeretlen úton.Mégis, ahogy egy gyertya lángja sem vész el nyomtalanul, úgy azok emléke sem tűnik el, akik valaha fontosak voltak számunkra. Tovább élnek a történetekben, a fényképekben, a mosolyokban és a szívünkben.Az élet mulandó, de a szeretet időtlen. A születés és a halál között ott van az élet. Rajtunk múlik, mennyi fényt adunk közben másoknak.
KÜZDELEM A RÁKKAL, KÉT GYERMEKES ÉDESANYAKÉNT---Azért írom ezt a bevezetőt, hogy mindenki vegye komolyan a testünk jelzéseit. És mindig hallgatni kell a belső hangra, a megérzésekre. Mert azok segítenek nekünk, csak hallgassunk rájuk. Nem szabad félni, mert akkor már be is vonzzuk magunknak a rosszat. Nálam is ez történt. Rettegtem a ráktól. Rettegtem, hogy egy nap azt mondják nekem: rákos vagy, és attól is rettegtem, hogy beteg lesz a gyermekem. Ez is bejött, sajnos...Van olyan harc, amelyet nem önmagáért vív az ember.Van olyan harc, amelyet a gyermekeiért vív.Amikor egy édesanya szembesül a betegséggel, nem elsősorban a saját fájdalmát érzi. Sokszor az első gondolata az, hogy mi lesz azokkal a kis kezekkel, amelyek belé kapaszkodnak, amelyek tőle várják az ölelést, a biztonságot és a szeretetet.A képen egy felnőtt kéz és egy gyermek apró keze találkozik.Két világ ér össze.Az egyik védeni akar.A másik feltétel nélkül bízik.A rák elleni küzdelem nem csupán orvosi kezelésekből, vizsgálatokból és nehéz napokból áll. A legnehezebb csata sokszor a lélekben zajlik. Mosolyogni a gyermekek előtt akkor is, amikor belül félelem lakozik. Erősnek maradni akkor is, amikor az ember legszívesebben sírna.Mégis minden reggel új reményt hozhat.Egy gyermek mosolya.Egy ölelés.Egy kedves szó.Egy újabb nap együtt.Mert az anyai szeretet olyan erő, amelyet sem betegség, sem fájdalom nem tud legyőzni.Ez a fénykép számomra nem a betegséget jelképezi.Hanem a szeretetet.Azt a köteléket, amely anyát és gyermekét összeköti a legnehezebb időkben is.Minden édesanyának, aki betegséggel küzd: ne veszítsd el a reményt. A szeretet sokszor erősebb, mint gondolnád. A legkisebb kéz gyakran a legnagyobb erőt adja ahhoz, hogy tovább menjünk az úton.
Vajon mitől függ boldogságunk?--„A boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejtőzik. Néha elég egy őszinte mosoly, egy kedves szó vagy egy szép emlék, hogy szebbé tegye a napunkat.”„A boldogság ott kezdődik, amikor megtanulunk mosolyogni az élet apró csodáin.”Vajon mitől függ boldogságunk? - tesszük fel a kérdést nap - mint nap magunknak vagy akár barátainknak, ismerőseinknek.---Születésünktől kezdve haladunk a nekünk kijelölt útvonalon, vagy az évek során saját magunk alakítjuk sorsunkat?Vajon mitől függ boldogságunk?Számtalanszor teszem fel magamnak a kérdést, mely úgy kezdődik, hogy mi lett volna, ha így vagy úgy, netán másképp cselekszem, más úton haladok? Utána persze mindig ráeszmélek, hogy felesleges ilyen dolgokkal foglalkozni, mert úgyis minden úgy történik, ahogy annak lennie kell, "ahogy az meg van írva a nagykönyvben". Mégis úgy gondolom, mindig van választásunk, habár a lényegen nem változtat.------------ Sokszor kerülünk döntés elé, és mindannyian, érthető módon a legjobb döntés meghozatalára törekszünk. De honnan tudjuk, hogy melyik a legjobb döntés? Ezt sem tudhatjuk. A lényeg az, hogy próbálunk tudatosan úgy élni, hogy a legkevesebb probléma merüljön fel életünkben.Lehet, hogy nem mindannyian rendelkezünk ezzel a tulajdonsággal, mégis törekszünk rá.A boldogsághoz nincs általános recept, hiszen mindannyian különbözünk, és másként éljük meg hérköznapjainkat, a világ eseményeit, és másképpen is gondolkodunk. De ha megpróbáljuk úgy irányítani az életünket, hogy átgondolva hozzuk meg döntéseinket, elfogadjuk és meghallgatjuk a másik véleményét, akkor hozzájárulhatunk saját életünk jobbá tételehéz, ---------sajátboldogságunkhoz.Természetesen jó néha "meggondolatlanul" cselekedni, és nem szabad minden lépésünket előre megtervezni, mert meg kell találni minden perc szépségét, és tudnunk kell nevetni akkor is, ha arra nincs is okunk.Ha megtaláljuk a kellő egyensúlyt, nagyban hozzájárulunk boldogságunkhoz. Céljaink, vágyaink elérése, amire minden percben törekszünk, a boldogság alapjait képezik.A nőket számos dolog tudja boldoggá tenni. Sokszor elég egy mosoly, egy apró figyelmesség.Mert számos dolog létezik, mely mosolyt csalhat arcunkra, lelkünkbe, a szerelmetes férfitól, egy kedves gesztus (egy szál virág, egy ölelés...)Ha másokkal jót teszünk, vagy ha a hozzánk közelálló személyek sikeresek, boldogok.---------- Írhatnám tovább ezen apróságokat, mégis a lényeg, hogy észrevegyük ezeket a dolgokat, és úgy fogjuk fel a velünk történteket, mint énünk részét, a lehetőlegjobbat kihozva belőle.Nem lehet minden tökéletes, és néha úgy látjuk, érezzük, nincs tovább, de eső után ne a tócsákat, hanem a szivárványt vegyük észre!
Papus ugye meggyógyulsz?---„A szeretet nem csodatevő varázslat, de erőt ad a legnehezebb napokban is. Amíg szeretünk és remélünk, nincs olyan sötétség, amelyben ne ragyogna egy kis fény.” ---A papám mindjárt hetven éves. Nagyon szeretem. Most három hónapig volt kórházban, tüdőgyulladás és mellhártya gyulladás miatt. Anyuék nagyon sokat sírtak itthon, és tudtam, hogy nagy a baj. Viszont egyszer csak (három hónap után) anyu azzal a jó hírrel fogadott, hogy papa haza jön!!!Annyira boldog voltam, hogy végre itthon lesz a papa, annyira vártam haza! Az én papám mindig mosolyog, az én papám mindig viccelődik, vagy veszekszik velünk, ami nem baj, mert olyankor igaza is van. És most amikor újra magamhoz ölelhettem, összeszorult a szívem.----------
Nem gyógyult meg, de anya azt mondja, az orvosok nem tudnak segíteni, mert nem találják az okát, hogy papus mitől beteg. Mami is mondta, hogy majd itthon megerősödik papa, és minden rendben lesz. A nagy pocakjából semmi nem maradt, nagyon sokat fogyott, és nagyon sápadt az arca. Az erős karjai gyengék, amikor papa mindig olyan erős volt! Nagyon sokat változott. Néztem a nagy barna szemeit, és az jutott eszembe, hogy mennyire szeretem a tekintetét. Mindig olyan melegséget árasztott. Most eltűnt a huncut mosoly az arcáról, a szemeiben azt látom, -Látod, kisunokám, megöregedtem.- és én nem akarom ezt látni! Annyira szeretnék a fáradt, lefogyott testéhez hozzábújni, hogy érezze, majd én erős leszek kettőnkért is, én majd adok neki annyi ölelést, és melegséget, hogy újra ragyogjon a szeme!--------- Én nem akarom, hogy papa szomorúnak lásson, én azt akarom, hogy mosolyt csaljak az arcára! Én azt akarom, hogy újra veszekedni legyen kedve velem! Amikor összeráncolja a szemöldökét, és úgy csinál, mintha nagyon mérges lenne. Persze tudom, hogy nem nagyon mérges, de én meg úgy csinálok, mint aki elhiszi. Most nem is veszekszik, csak fekszik, és látom, hogy nagyon gyenge. Én azt kérem karácsonyra, hogy minden legyen úgy, mint régen! Remélem, hogy papa is ezt akarja, és nem is kell más! Ugye meggyógyulsz papa? Ugye te is akarod, hogy jókat nevessünk, mint régen? Jól esett leírnom, hogy aggódom papáért. Anyu mindig azt mondja, hogy az adott szónak és írásnak ereje van, hát kérlek Istenem, akkor figyelj ide rám! Szükségem van a nagypapámra, és maminak, és anyunak, és mindenkinek a családból! Adj neki légyszives erőt, hogy meggyógyuljon, mert fáj a szívem, hogy ő szomorú.Vannak történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Ez is ilyen. Amikor először találkoztam Papus történetével, hosszú ideig nem tudtam szabadulni a gondolattól: mennyi erő, szeretet és remény fér el egy család szívében. ----------Le kellett írnom a gondolataimat, mert eszembe jutott, mikor anya szokta mondani, hogy "ebben a pillanatban a világban sok ezer ember nevet egyszerre" vagy "ebben a pillanatban sok ezer puszi csattan el a világban" és arra gondoltam, hogy ebben a pillanatban sok ezer gyerek sír egyszerre, mert félti a nagypapáját. Nekik üzenem, hogy erősnek kell legyünk és erőt adni, mert most látom, hogy anyunak és a mamának sincs elég. Ők, amikor azt hiszik nem látom, vagy nem hallom, akkor sírnak, és én megint úgy csinálok, mint aki elhiszi, hogy nincs baj. De tudom, hogy valami más lett, és szeretném megváltoztatni! Tizennégy éves vagyok, tudom, hogy varázslat nincs, de a csodákban hiszek, és a szeretet csodákra képes!
Ez a bejegyzés nemcsak egy betegségről szól, hanem az összetartozásról, a hitről és arról a csodálatos akaratról, amellyel az ember minden nap újra feláll a nehézségek ellenére.Kívánom, hogy Papus története mindannyiunkat emlékeztessen arra: amíg szeretet vesz körül bennünket, addig mindig van okunk reménykedni.„A remény néha csak egy halk szó: holnap. De ebben az egyetlen szóban benne lehet az egész világ.”
EGY KISFIÚ DOMINIK EMLÉKÉRE---Ma egy sír előtt álltam a kisvárdai temetőben.Csend volt. Csak az őszi fák susogtak a napsütésben, és a mécsesek némán őrizték egy kisfiú emlékét.Nem ismertem Dominikot.Nem tudom, milyen volt a hangja, hogyan nevetett, milyen játékokat szeretett, vagy miről álmodott. Mégis, amikor megláttam a fényképét a sírkövön, összeszorult a szívem.A gyermekeknek élniük kellene. Futniuk a mezőn, labdát kergetni, iskolába menni, felnőni, és egyszer majd maguk is családot alapítani.Egy gyermek sírja előtt azonban minden szó kevés.Ott maradnak a szülők kérdései, a kimondatlan mondatok, a hiány, amelyet sem az idő, sem a vigasztaló szavak nem tudnak teljesen betölteni.Néztem az angyalokat a síron, és arra gondoltam, hogy talán ezért helyeznek ennyit egy gyermek nyughelyére. Mert a szülő szíve nem tudja elfogadni, hogy a szeretetnek vége lehet. A szeretet tovább él a virágokban, a mécsesek fényében, az emlékekben és az imákban.Ma idegenként álltam Dominik sírjánál.Mégis lehajtott fejjel távoztam.
Mert egy gyermek emléke előtt nem lehet közömbösen elmenni.Aludj békében, kis Dominik. Legyen könnyű számodra az ég végtelen kertje, és adjon erőt az emlékezés azoknak, akik a földön tovább hordozzák a szeretetedet.
Egy édesanya könnyei---
Tegnap a kisvárdai temető csendes sétányain jártam. Sok sír mellett elhaladtam, de egy előtt megálltam. A vörös gránitból készült síremléken egy fiatal név állt: Pásztor Szabina, 1989-2015.Néztem a szív alakú emlékművet, a virágokat, a mécseseket, és arra gondoltam, milyen mérhetetlen fájdalom lehet egy édesanya szívében, amikor a gyermeke nevét olvassa egy sírkövön.A természet rendje szerint a gyermek búcsúztatja el a szülőt. Amikor azonban fordítva történik, arra nincsenek igazán szavak. Maradnak az emlékek, a fényképek, a közös nevetések, a becéző szavak, amelyek örökre ott élnek a szívben.A nyilvánosan elérhető emlékoldalon ez áll: „Sohasem feledünk drága Szabina. Szeretünk téged.” Ezek az egyszerű szavak többet mondanak minden hosszú beszédnél. Benne van egy család szeretete, hiánya és örök ragaszkodása.Ott álltam idegenként a sír előtt, mégis könny szökött a szemembe. Nem ismertem Pásztor Szabinát, de éreztem azt a szeretetet, amely ezt a síremléket körülveszi. Egy fiatal élet emlékét, amelyet az idő nem tud eltörölni, mert azok szívében él tovább, akik szerették.Az édesanyák talán soha nem felejtenek. Minden születésnap, minden ünnep, minden csendes este magában hordoz egy emléket. A szeretet azonban erősebb az idő múlásánál. Ezért gyúlnak újra és újra a mécsesek, ezért kerülnek friss virágok a sírokra, és ezért hangzik el újra meg újra ugyanaz a halk mondat:„Nem feledünk. Mindörökké szeretünk.” NYUGODJÁL BÉKÉBEN,ÖRÖKKÉ ÉLSZ A SZÍVEMBEN -SZÉPEM-DRÁGA KISLÁNYOM SZABINA.
Franciaországban elszabadult a pokol.--- Párizs külvárosaiban, aztán a belvárosi utcákon is eluralkodott a tiszta káosz: égő autók, betört kirakatok, szirénaüvöltés és az utcákat elárasztó, kontrollálhatatlan tömeg. A társadalmi feszültség, ami évek óta forrt a felszín alatt, egyetlen szikrától robbant fel, a rendőrség pedig órákon belül tehetetlenné vált.Ebben a felfordulásban történt meg a jelenet, amit ez a fotó megörökített.A nő kiskereskedőként dolgozik. Egy kicsi, saját élelmiszerüzletet visz Párizsban — abból él, azért dolgozik mindennap, abba fektette minden megtakarítását. A zavargások napján a tömeg megérkezett az ő utcájába is. Nem volt válogatás, kövekkel dobták be az üvegportált, berúgták az ajtót, és perceken belül elárasztották a boltot.----------A nő nem tudott mit tenni. Nem volt fegyvere, nem volt mögötte fegyveres védelem. Csak állt a járdán, a betört kirakat előtt, és nézte, ahogy vadidegen emberek nevetgélve hordják ki az áruját, zúzzák szét a pénztárgépet, és teszik tönkre több évnyi munkáját.
A kép abban a pillanatban készült, amikor a fosztogatók továbbálltak, és ott maradt a romok felett.
A tekintetében benne van az a döbbenet, amikor az ember rájön: az a világ, amiről azt hitte, hogy megvédi, abban a pillanatban köddé vált. A rendőrségi vonalak túlterheltek, a törvény nem ér ki az utcára, a civilizált együttélés megállapodása pedig egyetlen nap alatt érvényét vesztette.Nem volt mit megbeszélni a tömeggel. Nem volt helye az észérveknek.A puszta erőszak csapott le a boltjára, ő pedig tehetetlenül nézte végig a saját egzisztenciája megsemmisülését. Ez nem egy megrendezett színház, nem politikai mém, hanem a nyers valóság: amikor a rend elenyészik, a számlát mindig a legvédtelenebbek fizetik meg
A Farkas---Ez a cikk az egyik legszebb állatról szól: a farkasról. Ennek az állatnak a bundája fehér, fekete, szürke vagy ötvözete. Nekem ez a legkedvesebb állatom. Szeretnék vele egyszer igazából összetalálkozni, játszani vele és simogatni őt. Ezért szeretnék róla írni.A Farkas.A farkas az európai erdőségekben honos kutyafélék közül a legnagyobb. A múlt században kiirtották az Alpok teljes területéről, napjainkban azonban lassanként-a védelméről szóló törvényeknek köszönhetően-újra kezdenek a farkasokkal benépesülni az európai hegységek. A farkasok általában 10 körüli egyedszámú falkákba csoportosultan élnek, az "alfának” nevezett falkavezér vezetése alatt- ez a legerősebb hím, és egyben a legtapasztaltabb vadász is.A trendje igen változatos: vadászik nyúlra, mezei pocokra, egerekre madarakra, időnként a nagyobb termetű szarvast, jávorszarvast és rénszarvast is elejti. Zsákmány híján gyümölcsöt eszik, vagy az emberlakta területeken a szemétben kutat élelem után. Néha a juhaklok közelébe merészkedik, és a birkákat tizedeli meg. Esténként , vadászat előtt a farkas üvöltésnek nevezett jellegzetes vonítással adják a többi falka tudatára, hogy ne lépjenek territóriumukra, majd a falkavezér nyomába erednek, "aki" kijelöli a vadászat útvonalát, stratégiáját. farkas a házi kutya őse, így számos falkán belüli béke fenntartására szolgáló viselkedése azonos a kutyáéval. Ilyen például, ha üdvözlésképpen jelzésképp a farkát csóválja, ha fensőbbségét jelezvén morog, vagy lesunyt füllel és lába közé csapott farokkal adja tudtul, ha megadja magát. Amikor a kutya örül a gazdinak, vagy hanyatt fekszik előtte, ugyanazokat a mozdulatokat reprodukálja, amelyekkel a farkas jelzi a falkavezérnek, hogy aláveti magát akaratának.Amikor a farkas felemeli a fejét, nem kell tőle tartani, ha azonban fejét leszegi, szőrét felborzolja, jobb ha a vadak gyorsan búvóhely után néznek.A farkas arckifejezései segítségével mutatja barátai és ellenségei felé hangulatait - ezek nem sokkal különböznek attól amiket a kutyák arcán láthatunk gyanakvó, fenyegető, normális és ijedt.Télen a párzási időszakban a legerősebb hím párosodik a szintén alfának nevezett legerősebb nősténnyel. Tavasszal a nőstény különválik a falkától, és egy róka vagy borz búvóhelyét kiszélesítve, vagy egy természetes bemélyedésben, 2-6 utódot hoz világra. A rendkívül gondos anyaállat sohasem hagyja egyedül kicsinyeit. A szoptatás ideje alatt a falka többi tagja gondoskodik számára táplálékról.A farkasok módfelett kitartóan futnak. Gyakran órákon át is képesek szarvasokat vagy jávorszarvasokat üldözni, majd a zsákmány mellé érve, az áldozatot körülfogják, és ügyes csoportmunkával leterítik.Harc a farkasok között:1. Farkasok találkozása.2. Ismerkedés 3. Támadó magatartás.4. Rövid, vértelen harc.5. A gyengébb lefekszik és a nyakát odatartja ellenfelének. Ez a mozdulat azonnal véget vet a küzdelemnek.Ezért érzem, hogy a farkas a legszebb állat.
Kisfiam elvesztése---A halál elfogadására négy lehetőség kínálkozik. Az első egy írás, amit végrendeletnek is hívhatunk. (...) A másik lehetőség: amikor a szeretteimmel egy ilyen éles helyzetbe kerülök, akkor dönthetek úgy, hogy nem menekülök el a helyzet elől. Harmadik lehetőség: elmegyek önkéntes segítőnek egy kórházi osztályra, ahol elmenőket ápolnak... Így kezdődik a halál elfogadása. Negyedik lépés: adott esetben beszélek róla. Mert bármilyen elfogadás csak akkor jön létre, ha én arról indulatok, harag, düh, frusztráció, kétségbeesés nélkül tudok beszélni. Hangosan és békében, először önmagamnak, majd másoknak.Kisfiam elvesztése...A férjemmel 2021 március 26-án ismerkedtünk meg. Azonnal tudtuk, hogy mi egymáshoz tartozunk! Négy hónapra rá abbahagytam a fogamzásgátló szedését, mert babát szerettünk volna. Hónapok teltek el úgy, hogy a WC felett görnyedtem a tesztel a kezemben, hogy negatív, negatív, negatív. Egy éven keresztül senki nem foglalkozott vele, mivel egy évig kell próbálkozni.Amikor letelt, elküldtek hormonvizsgálatra, ahol kiderült, hogy nincs peteérésem. Clostyt írt fel a doktornőm. Akkor már egy éve és 6 hónapja próbálkoztunk. A férjem testvéréék, akik fél éve voltak együtt, közölték velünk, hogy becsúszott a baba, 5 hetes terhes a sógornőm! Kedvesen gratuláltam, megöleltem őket és amint kiléptek a szobából, bömböltem és nem akartam elfogadni, miért történik ez meg velünk. Miért nem lehet nekünk gyerekünk. Akkor megfogadtam, hogy augusztus 2-ig hagyjuk az egészet, mert akkor lesz az esküvőnk.----------Márciusban nem jött meg. Nem akartunk venni tesztet, mert hogy most már nem veszünk feleslegesen. Végül másfél hét késés után csak vettünk egyet és két csíkos lett! Nem hittük el, vettünk még három tesztet, ami mind megint két csíkos lett. Amint megfogadtam, hogy leállunk, sikerült teherbe esnem. Na innen kezdődik drága Árminunk története.Az első időkben hányingerek kísérték a terhességem, a 12. hetéig. Az esküvőnk hetén töltöttem be. A férjem eljött velem az ultrahangra, csodáltuk, hogy ő a kisbabánk. A férjem még ekkor sem élte bele magát. A 90 fős esküvőt majdnem hogy egyedül leszerveztem. Végigtáncoltam az éjszakát problémamentesen. Ezután következett a "pangás"...semmi nem történt csak vártunk hogy jöjjön a következő vizsgálat. Elmentünk nászútra, ahol motoroztunk, úszkáltunk és 24 órás buszutat megtettünk. Az Afp vizsgálat tökéletes lett. Amikor 17 hetes lettem, megtudtam, hogy a másik sógornőm is terhes. Három kis Osváth fog érkezni. Az egyik január 8, a másik február 15, a harmadik pedig április 4-én.-------- Ármin volt a középső kisbaba!Utána következett a nagyobb ultrahang, ahol mindent rendben találtak és közölték, hogy kisfiunk lesz. A férjem el sem hitte, hogy kisfia lesz. Annyira büszke volt rá. Simogatta a hasam. Beszélt hozzá, ő meg rugdosásokkal válaszolt. :) Ekkor találtuk ki a pici nevét, az Ármint!Kiságyat, babakocsit, pelenkát, ruhákat már mindent beszereztünk, hogy ne hagyjuk a végére. 22 hetesen voltam még ultrahangon, ahol minden teljesen rendben volt. Majd 24 hetes lettem szerdán és pénteken kiderült, hogy a férjem kiutazik Németországba, hogy több pénzt keressen és majd én utána megyek januárban és ott szülöm meg Ármint. Azonnal telefonáltam, hogy 4D-s ultrahangra kapjunk időpontot még hétfőre, mert kedden utazik el. Kaptam is, de csak Pestre.----------Hétfőn bevásároltunk, reggel cola, csoki, hogy esélye ne legyen a picinek aludni. :) Nagyon sokat ettem, de nem éreztem, hogy mozogna... Gondoltuk is magunkban, hogy mindig keresztbe tesz nekünk. Amikor bementünk az ultrahangra, közölte velünk az ultrahangos, hogy kevés a magzatvíz ahhoz, hogy szép 4D-s képet kapjunk. Meg is mutatta, hogy a kezecskéjével is eltakarja a fejét. Aggódtunk, hogy de attól ugye minden rendben lesz? Mondta, hogy persze, ez elegendő neki, csak hogy az ultrahanghoz nem elég.Nézi-nézi... kérdezi tőlem, hogy mióta alszik? Mondtam, hogy nem tudom, mert csokit is ettem... és rám néz... és mondja, hogy itt nagyobb a baj... nincs szívverése!----------A plazma tv-n megmutatta, hogy vízszintesen megy a csík.... nem él Ármin! Azonnal keltem volna fel, de visszatolt és mondta, hogy maradjunk, mert hátha csak kimarad a szívverése. Böködtem a hasam a kezemmel, de csak azt lehetett látni, hogy a víz megmozgatja és ő nem reagál. Azonnal felálltam és menjünk gyorsan vissza Székesfehérvárra a szülészetre, nézzenek meg még egyszer.Megkaptuk a leletet és a 7000 Ft-os csekket, hogy ennyibe kerül, hogy megmondja nekünk a ultrahangos, hogy meghalt a babánk... Szaladtunk Pest utcáin zokogva, kézen fogva, hogy minél hamarabb hazaérjünk és megmentsük az életét. Simogattam az autóban a hasam, de semmi reakció.. Semmi választ nem kaptam...Amikor beértünk a kórházba, bent volt a fogadott orvosom és megnézett. Sajnálja, de tényleg nincs szívhangja. Nem tudja ő sem, mi történhetett, mert mindenem rendben volt... nem értettem, miért történhetett ez meg velem... Tegnap még este rugdosott... ma meg már nem...Az orvosom mondta, hogy másnap meg kell szülnöm természetes úton, ezért már ma bent kell maradnom. A férjemmel közöltem és azonnal mennie kellett! Beraktak a vajúdóba, ahol azt hallgattam, ahogy a kismamáknak a hasára rá van rakva a szívhangfigyelő és dobog a kisbabájuk szíve. Csak sírtam, hallgattam és kérdeztem, az enyémnek miért nem doboghatott tovább.---------- A kismamák nem voltak rám tekintettel és két méterre ülve beszéltek ki, hogy mi is történt velem. Szörnyű volt. Közben szóltak, hogy megérkezett a férjem. Kimentem hozzá és én még életemben így bömbölni férfit nem láttam, mint akkor. Együtt sírtunk, zokogtunk, hogy meghalt a kisbabánk... Miért?! És csak ezeket a kérdéseket tettük fel. Három perce voltam kint, amikor jött a szülésznő, hogy menjek, mert a tágító pálcikákat lassan felhelyezik. Persze az a lassan az 4 óra volt. Nem érettem, miért nem lehetek ilyenkor a férjemmel, hogy együtt gyászoljunk és nyugodjunk meg? Este fél 10-kor felhelyeztek 4 db pálcikát. Nagyon fájt, főleg, ahogy az ágyra feküdtem és éreztem, hogy na most... most fog elkezdődniElveszítettem a gyerekemet.A szülésznő együttérzése olyan volt, hogy erélyesen rám szólt, hogy engedjem már el a fenekem és nyugodtan feküdjek, mert nem tudja a doki megcsinálni a felhelyezést. Ezek után elvittek a kórterembe, ahol abortuszosok voltak. Az egyik a nyolcadik babáját vetette el. Én meg 24 hetesen ott fekszem, aki a legjobban várta a babáját! Eltelt egy fél óra és fura érzésem lett.MEHALT,MICSODA FÁJDALOM,NEM AKARTAM ELHINNI
Jó férj, jó feleség---Ideális esetben a férjet és a feleséget egy láthatatlan, de annál erősebb kötelék tartja össze. Ez a szeretet, ami egymás elfogadására és tiszteletére épül. Ha ez megvan, jó alapja lehet majd a családi életnek. Sajnos senki sem tökéletes, mindenhol hiányzik valami. Kívülről szemlélve ideálisnak és boldognak tűnhet mások párkapcsolata, de ha az érintetteket is megkérdeznénk erről, talán mást mondanának. Az ember gyarló, mindig többre, vagy másra vágyik, mint amije épp van.Jó férj, jó feleség.Tegnap este azon gondolkoztam, hogy milyen is egy igazán jó férj és egy igazán jó feleség. Lehet, hogy tök baromság az egész, de azért leírom, mire jutottam.---A jó férj---Jól keressen, de legalább is annyit, hogy gondok nélkül el tudja tartani a családját.Figyelmes és megértő.Kedves, ki tudja mutatni a szeretetét.Szeresse és tisztelje a feleségét, gyermekeit.Foglalkozzon is velük.Meghallgassa, és komolyan érdekelje, amit a neje mond.Ne csak a gyermekei anyját, hanem a nőt is lássa a feleségében.Figyelmes, jó szerető.Hűséges…mindhalálig.:)Vonzó…de azért nem egy David Beckham.:)Időnként segítsen a hzimunkában.Csináljon programokat a családnak, néha csak önmagának és a gyerekeknek.Kérdezze meg este a feleségét, hogy milyen napja volt és masszírozza meg igény szerint.----------A nő:Ápolt, csinos, szép, de nem kihívóan (ergo nem megy félre, és nem az idegen férfiak miatt öltözik csinosan, hanem önmaga számára, nem az idegen pasikon jár az esze = hűséges).Jó anya, maximálisan szereti a gyerekeit és törődik velük.
Kedves, szelíd, de olykor vad.:)Nem makacs, nem sárkányosodik el.Jó háziasszony…ez nagyon fontos (mos, főz, takarít).Szereti a szexet (otthon:) ).Összefogja a családot, szervezi a hétköznapi teendőket, intézi a dolgokat.Nem szórja pénzt, ésszerűen használja fel.Meghallgatja a férjét és komolyan érdekli párja mondanivalója, esetenként tanácsot kér és ad.Jó kis játék, lehetne még folytatni a végtelenségig. :)