lélegzet---Emília egyhelyben áll. nem tudja mióta, de végtelennek érzi az időt maga mögött. felnéz az égre. az ég kéksége gyönyörködteti, a felhők nem mozdulnak, szél sem fúj. haza kellene indulni...
kis kék ház, fehér kerítéssel körbe ölelt kert, rózsabokrok. az otthona. trudi, a kis foxi elé szalad, igazi örömgombóc.a történet vége: a kórteremben az ágyon egy sápadt, vörösarany hajú lány fekszik. az ágyon ő fekszik. békésnek tűnik, mintha csak aludna.mamus odahajol: jó utat kedvesem...
KAPITÁLIS BUKÁS a tiszás állami ünnep!
MAGYAR PÉTER rögtön a megválasztása után üzengetett Ókovács Szilveszternek, hogy az Operaházat ne adja ki senkinek, mert majd ő és a világ minden tájáról érkező magasrangú vendégei akarnak ott megemlékezni az '56-os forradalomra. A saját hatalmát megerősíteni kívánó MP mindenkit meghívott, állam- és kormányfőket, és mostanra már kezd körvonalazódni, hogy kik is jönnek. Macron OUT, Ursula IN és egy tucat államtitkár, miniszterek, házelnökök, és egy kormány- vagy államfő sem (kivéve a Moldvai Köztársaság elnöke, akik az Unióhoz akarnak csatlakozni, így mutatkozniuk kell és a szerb miniszterelnök, akik szintén csatlakozni akarnak). Mit üzen ez? Jól érzékelte tegnapi videójában a Fidesz, Macron még Orbánhoz is eljött, de Magyarhoz nem. Az USA alelnöke eljött, most nem jön, hiába hazudta a HVG a választási héten, hogy az Orbán-J.D. Vance sajtótájékoztatón az USA alelnöke azt mondta, hogy ha nem Orbán lesz a miniszterelnök, akkor is folytatódik a diplomáciai aranykor (ilyet sosem mondott).---------------- Orseolo Péterrel senki sem akar mutatkozni. Kivéve a német Ursula asszonyt, a birodalmi lépegetőt. Akik pedig jönnek, ők a magyar nemzettel való szolidaritás miatt jönnek. Ha már anno elfelejtettek jönni, pedig buzdították a civileket a lázadásra. Ha egy kormányfő és az államfő (Baka maga aktív volt) hívnak állami vezetőket és a legmagasabb rangú vendég is "csak" egy miniszter, akkor annak komoly jelzése van. Ilyen az, amikor a bot küllővé válik és a sok küllő között már fel sem tűnik senkinek. Kedves magyarok, mi ünnepeljük meg azt, hogy szálka vagyunk a nemzetek tengerének szemében, hogy kő vagyunk a küllők között. Ráadásul kőprofi kövek vagyunk. Büszkén ünnepeljük holnap, október 23-án azt, hogy mi minden elnyomással szembe merünk nézni, minden elnyomó hatalom foga belénk törik és mindig bátran harcolunk a szabadságunkért!-----------Zászló menet 11:00-tól a Műegyetemtől a Bemtérig egészségügyi emlékséta! Szilagyi Akos civil rendezvénye nemzeti érzelmű magyaroknak.Bem tér - 14:00 megemlékező ünnepség magyar patriótáknak! FIDESZ szervezés.
Van egy hírcsatornám, Hajnal Gyöngyi - kibeszélő. Iratkozz fel, hogy tudd mikor és hogyan beszélgethetünk, vagy hallgathatsz online előadásokat, vagy tudhatsz meg további történeti titkokat, amit csak kevesen tudnak.
Tánctanárnő
A tánc boldogság a világon
Ezt tudnom kell, így
Egy tánctanárnőt fogok keresni magamnak
És nála egy tánctanfolyamot fogok könyvelni----------
Kerestem és találtam is
Ott táncolnak és sokat nevetnek
Sok órán át gyakoroltunk
És egész éjszaka szerettük egymást-----------
Megint együtt vagyunk
A tánctanárnővel
Mert annyira szeretem
Ringunk a ritmusra ide-oda----------
Gyengéden megcsókolom az arcát
Elkezd halkan nyögni
Oh, es szép!
Ez olyan szép!----------
A tánc már a világom
És a nők is szeretik
Amikor pompásan megpörgetik és vezetik őket
Akkor nagy a lehetőség a szeretkezésre----------
Csendüljön a zene
És ütemre lengjen a táncos láb
Ringunk, oda és odaadóan-----------
Megint szeretkezünk
A tánctanárnővel
Mert annyira szeretem
Ringunk a ritmusra ide-oda----------
Gyengéden megcsókolom az arcát
Elkezd halkan nyögni
Oh, es szép!
Ez olyan szép!----------
De a tangónál prűd lesz
És én, én belefáradtam a táncba
Amit nem akar az ember, azt nem lehet erőltetni, nem
Így elkezdtem énekelni---------
Megint szeretkeztünk
Az énektanárnővel
Mert annyira szeretem
Ringunk a ritmusra ide-oda-----------
Gyengéden megcsókolom az arcát
Elkezd halkan nyögni
Oh, es szép!
Ez olyan szép!-----------
A tánc boldogság a világon
Ezt tudnom kell, így
Egy tánctanárnőt fogok keresni magamnak
És nála egy tánctanfolyamot fogok könyvelniÉS EGYÉB KEDVENC TILLEMAN VIDEÓM
Hova lesznek a barátok?---Rengeteg emberrel találkozol az életed során. Vannak, akik szimpatikusak és vannak, akik unszimpatikusak. Vannak, akik komoly nyomokat hagynak az életedben és vannak, akiknek másnap a nevét sem tudod. Néha megérzed, ha ő hív, vagy ha eleged van, kinyomod a telefont. A barátságnak többféle változata van.Sokszor nem is tudom, hogy vannak-e igaz barátok. Mert végül is ez mit jelent? Mit is jelent igazából az, hogy barátság?Megbízol benne, megért téged, elfogad olyannak, amilyen vagy. Nem a hibáid nézi, örül, ha öröm ér, és veled együtt sír.De a barátok néha eltűnnek és elfelejtik azt, hogy létezel. Mert valami más fontos számára.Ez lehet egy új szerelem vagy mert egyszerűen megunt.-----------
Megunta azt, hogy hallgassa a panaszodat vagy hogy azt ecseteled neki, megint találkoztál egy új pasival, vagy, hogy mennyire rúgtál be a múlt heti buliban, ahol ő valamiért nem lehetett ott.Vagy egész egyszerűen felmondtál a munkahelyeden, és már megfeledkeztek rólad, pedig mindig azt mondták, hogy majd hiányozni fogsz, majd tartjuk a kapcsolatot.De utána azt veszed észre, nem írnak neked vissza, nem jelentkeznek és lehet, pár év múlva a nevedet is elfelejtik.Hiába szeretnéd azt, hogy ne felejtsenek el. Hiába próbálsz úgy élni, hiába próbálsz maradandót alkotni. Elfelejtenek, nem hívnak, nem keresnek. Azt hitted, tényleg jó a kapcsolat köztetek.Közben pedig megismerkedsz új emberekkel, akikben megint megbízol.Hisz erről van szó. Sok emberrel megismerkedsz, de csak kevés van, aki kitart melletted egy életen át.Aki tényleg a barátod, örülsz neki, ha látod, ha felhív vagy megkeres.Vannak olyan emberek, akikkel szeretnél megismerkedni, szeretnéd, ha jóban lennétek, ha barátok lehetnének.Szeretnél mindent tudni róla.
Vannak olyan emberek, akik újra és újra felbukkannak az életedben.De az már nem az igazi barátság.
A HARMADIK BOLYGÓ---A harmadik bolygó – lélek, gondolat, érzéshreer és a voyager aranylemez – a harmadik bolygó elemzése – sol system – third planet earth – atmosphere n2-o2 – biosignature confirmedhreer megállt egy pillanatra. eddig biztosak voltak benne, hogy idegen civilizációk nem léteznek...a lakói földnek hívták és amíg a csillagunk óriássá nem vált, a naprendszerünk harmadik bolygója volt, fényességed! hraar napja ragyogjon fejed felett örökké!
ELNEM SÍRT KÖNNYEK---Ha az újszülött órákig vigasztalhatatlanul sír, lázas, nem eszik, nincs széklete napokig, hány, puffadt a hasa, mindig hívd a gyerekorvost, védőnőtne tegyünk a baba végbelébe házilag készített eszközt, fültisztító pálcikát, nejlonzacskót, hőmérőt csak orvosi tanácsra, síkosítva, nagyon óvatosan, mert sérülést okozhat.Ami segíthet: bőr-bőr kontaktus, meleg fürdő, has finom óramutató járásával masszírozása, lábak óvatos hashoz emelése, szoptatás, ringatás, fehér zaj, sötét, csendes szoba
és anya: ha te is zokogsz, széthasad a szíved, az normális. ez a kitárult szív. kérj segítséget. tedd le egy percre biztonságos helyre a babát, igyál vizet, hívd a párod, anyukád, barátod, védőnőt. 116-123 lelki elsősegély is hívható.szeretnéd, hogy ehhez is csináljak egy korhű, érzelmes fekete-fehér fotót? anya és baba, el nem sírt könnyek
hazatérés a szibériai gulágról – Józsi és Margit – igaz történet a szomszéd faluból---
1955 tél. nyolc év.margit hét hónapos terhes volt, mikor elvitték Józsit. nem volt búcsú, csak egy teherautó, sár, kiabálás. a hasában rúgott a baba. azt mondta magában, visszajön. vissza kell jönnie.
megszületett kis Józsika. egyedül. kenyér nélkül, fa nélkül, de felnevelte. aztán egy nap a postás hozott egy levelet. pecsétes, hivatalos. hogy Józsi meghalt a fogságban, Szibériában. margit a konyha közepén ült le a földre és sírt. de élni kellett. a kisfiúért.a faluban volt egy rendes ember, Jani. nem beszélt sokat, de hozott fát, mikor nem volt. hozott tejet, mikor kis Józsika beteg volt. udvarolt csendesen. margit először nemet mondott. aztán igent. megházasodtak. boldogok voltak, ahogy lehet boldognak lenni háború után. kis Józsika Janit hívta apának. apa, gyere, nézd. Jani lett az apja.közben Józsi élt.----------rongyos pufajka, 30 kiló mínusz, fagyott láb, Workuta, Vorkuta, Kolima, szénbánya, napi egy kanál leves. nyolc évig minden este ugyanarra gondolt: a kis ajtóra. a házra. margitra. hogy egyszer benyit. ezért élte túl. a fogságban a gondolat tartotta életben.Aztán egy reggel azt mondták, mehettek haza. vonat. Záhony. mikor a vonat átlépte a határt, egy ember felkiáltott: magyar földön vagyunk. sírtak. rongyos pufajkában sírtak.Debrecen. fogadó bizottság. kaptak egy igazolványt. és azt mondták: tilos beszélni a fogságról. tilos.Józsi vonattal jött tovább. falu. hó. ismerős utca, de minden kisebb. a kis ajtó. ugyanaz a kis ajtó, amit nyolc évig látott maga előtt.Belépett.az udvaron egy kisfiú játszott. hét-nyolc éves, sapka, piros arc. ránézett a rongyos bácsira. beszaladt a házba: gyere anya, itt egy rongyos bácsi.Margit kijött. meglátta. és elájult.a hóba esett volna, ha Józsi el nem kapja.akkor kijött Jani. az udvar másik felől. idegen férfiként nézett Józsira. lebecsmérően kérdezte: ki maga? mit akar itt? ez az én portám.Józsi azt mondta halkan: Margit férje vagyok. Most jöttem haza a fogságból.
nyolc évig készült erre a mondatra.Margit feleszmélt. ott állt két férfi között. az egyiket hét hónapos terhesen engedte el. a másikat a kisfia apának hívta. mindkettőt szerette. másképp, de szerette.Józsi nem aludt a házban. nem fért be. a pajtában húzta meg magát, egy priccsen. hoztak neki levest, de nem ette. nézte a gerendát. a szívében hatalmas fájdalom volt. nem harag. fájdalom. hogy nincs helye már. hogy a kis ajtó, amiért túlélte a halált, most bezárult.Reggelre csend lett a pajtában.FELAKASZTOTTA MAGÁT-nem fáj már semmi.
az élet ment tovább.de mi ne felejtsük el Józsit. ne felejtsük el Margitot, Janit, kis Józsikát. ne felejtsük el a hatszázezer magyart, akit elvittek málenkij robotra. kétszázezer nem jött haza. és azokat se, akik hazajöttek, de már nem volt hova.emlékezzünk.Fényeslitke, kis ligetecske, 2026. október 23.
IT KEEPS RAINING---It keeps raining, yet somewhere beyond the clouds the sun still waits.A fotón egy fa stég látható, amely a víz felé vezet, a közepén két ember áll egy nagy fekete esernyő alatt. A háttérben sötét viharfelhők és villámok rajzolódnak ki, a víz felszíne pedig visszatükrözi a borongós eget. A kép erős kontrasztot teremt a vihar ereje és az emberi közelség között.
A NŐ SZÉPSÉGE MEGÉRINTETT---Van a szépségnek egy különös arca.Nem a hangos nevetésben születik, nem a tökéletes vonásokban él, hanem a szemek mélyén megbúvó történetekben. Ebben a tekintetben mintha ott rejtőzne egy hosszú út minden lépése, megőrzött öröme és elnémult fájdalma.A szemek csendesen beszélnek. Talán emlékeket őriznek, talán álmokat, amelyek az idő sodrásában lassan távolodnak. Talán csak a múló évek bölcsessége tükröződik bennük. Nem tudom. De érzem, hogy ez a tekintet megállítja az embert egy pillanatra.Mert vannak szépségek, amelyek nem a külsővel hódítanak. A lélek finom rezdüléseiből születnek. Abból a titokzatos fényből, amelyet sem az idő, sem a múló évek nem tudnak elhalványítani.
Nézem ezt az arcot, és arra gondolok, hogy az igazi szépség talán nem más, mint egy szív története, amely megtanult szeretni, remélni, elveszíteni.
FÁJÓ SZAKÍTÁS---Vannak búcsúk, amelyekre fel lehet készülni. És vannak olyanok, amelyek váratlanul érnek, és egyik pillanatról a másikra darabokra törik a szívünket.Egy szakítás soha nem csak két ember különválásáról szól. Magával viszi a közös terveket, az együtt megélt pillanatokat, az álmokat és mindazt, amit a jövőről elképzeltünk.Ilyenkor a csend hangosabb minden szónál. A jól ismert helyek üresebbnek tűnnek, az emlékek pedig újra és újra visszatérnek. Az ember keresi a választ a kérdésekre, amelyekre talán nincs is válasz.De ahogy múlnak a napok, a könnyek lassan erővé válnak. A fájdalom nem tűnik el egyik napról a másikra, de megtanulunk együtt élni vele. És egyszer majd rájövünk, hogy minden lezárt fejezet egy új kezdet lehetőségét is magában hordozza. Aki igazán szeretett, az nem felejt. De idővel megtanul újra mosolyogni.
-ÉLET, SZÜLETÉS, HALÁL: ÉRDEKES SZEMSZÖGBŐL---Egy gyertya lángja megszületik, világít, majd egyszer kialszik. Talán az emberi élet sem sokkal különb ennél.Megérkezünk a világra, nyomot hagyunk mások szívében, szeretünk, remélünk, álmodunk, majd eljön a pillanat, amikor tovább kell mennünk egy ismeretlen úton.Mégis, ahogy egy gyertya lángja sem vész el nyomtalanul, úgy azok emléke sem tűnik el, akik valaha fontosak voltak számunkra. Tovább élnek a történetekben, a fényképekben, a mosolyokban és a szívünkben.Az élet mulandó, de a szeretet időtlen. A születés és a halál között ott van az élet. Rajtunk múlik, mennyi fényt adunk közben másoknak.
KÜZDELEM A RÁKKAL, KÉT GYERMEKES ÉDESANYAKÉNT---Azért írom ezt a bevezetőt, hogy mindenki vegye komolyan a testünk jelzéseit. És mindig hallgatni kell a belső hangra, a megérzésekre. Mert azok segítenek nekünk, csak hallgassunk rájuk. Nem szabad félni, mert akkor már be is vonzzuk magunknak a rosszat. Nálam is ez történt. Rettegtem a ráktól. Rettegtem, hogy egy nap azt mondják nekem: rákos vagy, és attól is rettegtem, hogy beteg lesz a gyermekem. Ez is bejött, sajnos...Van olyan harc, amelyet nem önmagáért vív az ember.Van olyan harc, amelyet a gyermekeiért vív.Amikor egy édesanya szembesül a betegséggel, nem elsősorban a saját fájdalmát érzi. Sokszor az első gondolata az, hogy mi lesz azokkal a kis kezekkel, amelyek belé kapaszkodnak, amelyek tőle várják az ölelést, a biztonságot és a szeretetet.A képen egy felnőtt kéz és egy gyermek apró keze találkozik.Két világ ér össze.Az egyik védeni akar.A másik feltétel nélkül bízik.A rák elleni küzdelem nem csupán orvosi kezelésekből, vizsgálatokból és nehéz napokból áll. A legnehezebb csata sokszor a lélekben zajlik. Mosolyogni a gyermekek előtt akkor is, amikor belül félelem lakozik. Erősnek maradni akkor is, amikor az ember legszívesebben sírna.Mégis minden reggel új reményt hozhat.Egy gyermek mosolya.Egy ölelés.Egy kedves szó.Egy újabb nap együtt.Mert az anyai szeretet olyan erő, amelyet sem betegség, sem fájdalom nem tud legyőzni.Ez a fénykép számomra nem a betegséget jelképezi.Hanem a szeretetet.Azt a köteléket, amely anyát és gyermekét összeköti a legnehezebb időkben is.Minden édesanyának, aki betegséggel küzd: ne veszítsd el a reményt. A szeretet sokszor erősebb, mint gondolnád. A legkisebb kéz gyakran a legnagyobb erőt adja ahhoz, hogy tovább menjünk az úton.
Vajon mitől függ boldogságunk?--„A boldogság nem mindig a nagy dolgokban rejtőzik. Néha elég egy őszinte mosoly, egy kedves szó vagy egy szép emlék, hogy szebbé tegye a napunkat.”„A boldogság ott kezdődik, amikor megtanulunk mosolyogni az élet apró csodáin.”Vajon mitől függ boldogságunk? - tesszük fel a kérdést nap - mint nap magunknak vagy akár barátainknak, ismerőseinknek.---Születésünktől kezdve haladunk a nekünk kijelölt útvonalon, vagy az évek során saját magunk alakítjuk sorsunkat?Vajon mitől függ boldogságunk?Számtalanszor teszem fel magamnak a kérdést, mely úgy kezdődik, hogy mi lett volna, ha így vagy úgy, netán másképp cselekszem, más úton haladok? Utána persze mindig ráeszmélek, hogy felesleges ilyen dolgokkal foglalkozni, mert úgyis minden úgy történik, ahogy annak lennie kell, "ahogy az meg van írva a nagykönyvben". Mégis úgy gondolom, mindig van választásunk, habár a lényegen nem változtat.------------ Sokszor kerülünk döntés elé, és mindannyian, érthető módon a legjobb döntés meghozatalára törekszünk. De honnan tudjuk, hogy melyik a legjobb döntés? Ezt sem tudhatjuk. A lényeg az, hogy próbálunk tudatosan úgy élni, hogy a legkevesebb probléma merüljön fel életünkben.Lehet, hogy nem mindannyian rendelkezünk ezzel a tulajdonsággal, mégis törekszünk rá.A boldogsághoz nincs általános recept, hiszen mindannyian különbözünk, és másként éljük meg hérköznapjainkat, a világ eseményeit, és másképpen is gondolkodunk. De ha megpróbáljuk úgy irányítani az életünket, hogy átgondolva hozzuk meg döntéseinket, elfogadjuk és meghallgatjuk a másik véleményét, akkor hozzájárulhatunk saját életünk jobbá tételehéz, ---------sajátboldogságunkhoz.Természetesen jó néha "meggondolatlanul" cselekedni, és nem szabad minden lépésünket előre megtervezni, mert meg kell találni minden perc szépségét, és tudnunk kell nevetni akkor is, ha arra nincs is okunk.Ha megtaláljuk a kellő egyensúlyt, nagyban hozzájárulunk boldogságunkhoz. Céljaink, vágyaink elérése, amire minden percben törekszünk, a boldogság alapjait képezik.A nőket számos dolog tudja boldoggá tenni. Sokszor elég egy mosoly, egy apró figyelmesség.Mert számos dolog létezik, mely mosolyt csalhat arcunkra, lelkünkbe, a szerelmetes férfitól, egy kedves gesztus (egy szál virág, egy ölelés...)Ha másokkal jót teszünk, vagy ha a hozzánk közelálló személyek sikeresek, boldogok.---------- Írhatnám tovább ezen apróságokat, mégis a lényeg, hogy észrevegyük ezeket a dolgokat, és úgy fogjuk fel a velünk történteket, mint énünk részét, a lehetőlegjobbat kihozva belőle.Nem lehet minden tökéletes, és néha úgy látjuk, érezzük, nincs tovább, de eső után ne a tócsákat, hanem a szivárványt vegyük észre!
Papus ugye meggyógyulsz?---„A szeretet nem csodatevő varázslat, de erőt ad a legnehezebb napokban is. Amíg szeretünk és remélünk, nincs olyan sötétség, amelyben ne ragyogna egy kis fény.” ---A papám mindjárt hetven éves. Nagyon szeretem. Most három hónapig volt kórházban, tüdőgyulladás és mellhártya gyulladás miatt. Anyuék nagyon sokat sírtak itthon, és tudtam, hogy nagy a baj. Viszont egyszer csak (három hónap után) anyu azzal a jó hírrel fogadott, hogy papa haza jön!!!Annyira boldog voltam, hogy végre itthon lesz a papa, annyira vártam haza! Az én papám mindig mosolyog, az én papám mindig viccelődik, vagy veszekszik velünk, ami nem baj, mert olyankor igaza is van. És most amikor újra magamhoz ölelhettem, összeszorult a szívem.----------
Nem gyógyult meg, de anya azt mondja, az orvosok nem tudnak segíteni, mert nem találják az okát, hogy papus mitől beteg. Mami is mondta, hogy majd itthon megerősödik papa, és minden rendben lesz. A nagy pocakjából semmi nem maradt, nagyon sokat fogyott, és nagyon sápadt az arca. Az erős karjai gyengék, amikor papa mindig olyan erős volt! Nagyon sokat változott. Néztem a nagy barna szemeit, és az jutott eszembe, hogy mennyire szeretem a tekintetét. Mindig olyan melegséget árasztott. Most eltűnt a huncut mosoly az arcáról, a szemeiben azt látom, -Látod, kisunokám, megöregedtem.- és én nem akarom ezt látni! Annyira szeretnék a fáradt, lefogyott testéhez hozzábújni, hogy érezze, majd én erős leszek kettőnkért is, én majd adok neki annyi ölelést, és melegséget, hogy újra ragyogjon a szeme!--------- Én nem akarom, hogy papa szomorúnak lásson, én azt akarom, hogy mosolyt csaljak az arcára! Én azt akarom, hogy újra veszekedni legyen kedve velem! Amikor összeráncolja a szemöldökét, és úgy csinál, mintha nagyon mérges lenne. Persze tudom, hogy nem nagyon mérges, de én meg úgy csinálok, mint aki elhiszi. Most nem is veszekszik, csak fekszik, és látom, hogy nagyon gyenge. Én azt kérem karácsonyra, hogy minden legyen úgy, mint régen! Remélem, hogy papa is ezt akarja, és nem is kell más! Ugye meggyógyulsz papa? Ugye te is akarod, hogy jókat nevessünk, mint régen? Jól esett leírnom, hogy aggódom papáért. Anyu mindig azt mondja, hogy az adott szónak és írásnak ereje van, hát kérlek Istenem, akkor figyelj ide rám! Szükségem van a nagypapámra, és maminak, és anyunak, és mindenkinek a családból! Adj neki légyszives erőt, hogy meggyógyuljon, mert fáj a szívem, hogy ő szomorú.Vannak történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Ez is ilyen. Amikor először találkoztam Papus történetével, hosszú ideig nem tudtam szabadulni a gondolattól: mennyi erő, szeretet és remény fér el egy család szívében. ----------Le kellett írnom a gondolataimat, mert eszembe jutott, mikor anya szokta mondani, hogy "ebben a pillanatban a világban sok ezer ember nevet egyszerre" vagy "ebben a pillanatban sok ezer puszi csattan el a világban" és arra gondoltam, hogy ebben a pillanatban sok ezer gyerek sír egyszerre, mert félti a nagypapáját. Nekik üzenem, hogy erősnek kell legyünk és erőt adni, mert most látom, hogy anyunak és a mamának sincs elég. Ők, amikor azt hiszik nem látom, vagy nem hallom, akkor sírnak, és én megint úgy csinálok, mint aki elhiszi, hogy nincs baj. De tudom, hogy valami más lett, és szeretném megváltoztatni! Tizennégy éves vagyok, tudom, hogy varázslat nincs, de a csodákban hiszek, és a szeretet csodákra képes!
Ez a bejegyzés nemcsak egy betegségről szól, hanem az összetartozásról, a hitről és arról a csodálatos akaratról, amellyel az ember minden nap újra feláll a nehézségek ellenére.Kívánom, hogy Papus története mindannyiunkat emlékeztessen arra: amíg szeretet vesz körül bennünket, addig mindig van okunk reménykedni.„A remény néha csak egy halk szó: holnap. De ebben az egyetlen szóban benne lehet az egész világ.”
EGY KISFIÚ DOMINIK EMLÉKÉRE---Ma egy sír előtt álltam a kisvárdai temetőben.Csend volt. Csak az őszi fák susogtak a napsütésben, és a mécsesek némán őrizték egy kisfiú emlékét.Nem ismertem Dominikot.Nem tudom, milyen volt a hangja, hogyan nevetett, milyen játékokat szeretett, vagy miről álmodott. Mégis, amikor megláttam a fényképét a sírkövön, összeszorult a szívem.A gyermekeknek élniük kellene. Futniuk a mezőn, labdát kergetni, iskolába menni, felnőni, és egyszer majd maguk is családot alapítani.Egy gyermek sírja előtt azonban minden szó kevés.Ott maradnak a szülők kérdései, a kimondatlan mondatok, a hiány, amelyet sem az idő, sem a vigasztaló szavak nem tudnak teljesen betölteni.Néztem az angyalokat a síron, és arra gondoltam, hogy talán ezért helyeznek ennyit egy gyermek nyughelyére. Mert a szülő szíve nem tudja elfogadni, hogy a szeretetnek vége lehet. A szeretet tovább él a virágokban, a mécsesek fényében, az emlékekben és az imákban.Ma idegenként álltam Dominik sírjánál.Mégis lehajtott fejjel távoztam.
Mert egy gyermek emléke előtt nem lehet közömbösen elmenni.Aludj békében, kis Dominik. Legyen könnyű számodra az ég végtelen kertje, és adjon erőt az emlékezés azoknak, akik a földön tovább hordozzák a szeretetedet.
Egy édesanya könnyei---
Tegnap a kisvárdai temető csendes sétányain jártam. Sok sír mellett elhaladtam, de egy előtt megálltam. A vörös gránitból készült síremléken egy fiatal név állt: Pásztor Szabina, 1989-2015.Néztem a szív alakú emlékművet, a virágokat, a mécseseket, és arra gondoltam, milyen mérhetetlen fájdalom lehet egy édesanya szívében, amikor a gyermeke nevét olvassa egy sírkövön.A természet rendje szerint a gyermek búcsúztatja el a szülőt. Amikor azonban fordítva történik, arra nincsenek igazán szavak. Maradnak az emlékek, a fényképek, a közös nevetések, a becéző szavak, amelyek örökre ott élnek a szívben.A nyilvánosan elérhető emlékoldalon ez áll: „Sohasem feledünk drága Szabina. Szeretünk téged.” Ezek az egyszerű szavak többet mondanak minden hosszú beszédnél. Benne van egy család szeretete, hiánya és örök ragaszkodása.Ott álltam idegenként a sír előtt, mégis könny szökött a szemembe. Nem ismertem Pásztor Szabinát, de éreztem azt a szeretetet, amely ezt a síremléket körülveszi. Egy fiatal élet emlékét, amelyet az idő nem tud eltörölni, mert azok szívében él tovább, akik szerették.Az édesanyák talán soha nem felejtenek. Minden születésnap, minden ünnep, minden csendes este magában hordoz egy emléket. A szeretet azonban erősebb az idő múlásánál. Ezért gyúlnak újra és újra a mécsesek, ezért kerülnek friss virágok a sírokra, és ezért hangzik el újra meg újra ugyanaz a halk mondat:„Nem feledünk. Mindörökké szeretünk.” NYUGODJÁL BÉKÉBEN,ÖRÖKKÉ ÉLSZ A SZÍVEMBEN -SZÉPEM-DRÁGA KISLÁNYOM SZABINA.
Ha valaki megkérdezné tőlem, ki vagyok, talán nem is tudnék egyetlen mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Voltak k...
