A LÉLEK LEHUNYT SZEMMEL VÁGYAKOZIK

A lélek lehunyt szemmel vágyakozik ---A hó olyan csendet terít a világra, amelyben minden gondolat lassabban lélegzik.A fehérség nem hideg, inkább olyan, mint egy tiszta lap, amely várja, hogy valaki végre ráírja a saját igazságát.Ebben a némaságban fekszik az alak, fekete ruhája úgy omlik szét körülötte, mintha a sötétség is meg akarná érinteni a fényt.A ruha fodrai a jégen pihennek, mint egy elengedett sóhaj, amely mégis ott marad, mert nem tudja, hová menjen tovább.A haj körbefolyik a fejen, mint egy történet, amelyet már ezerszer elmesélt a szív, de még mindig nem tudta befejezni.A szemek lehunyva vannak — nem menekülésből, hanem abból a mély, belső mozdulatból, amikor az ember végre meg meri hallani a saját vágyakozását.Mert a vágy nem mindig hangos.Néha csak egy fekete ruha a hóban.Néha csak egy mozdulatlan test, amely belül mégis él, lüktet, kér, remél.A kontraszt — fekete és fehér — nem ellentét, hanem vallomás:hogy a lélek egyszerre tud sötét és fényes lenni,hogy a hiány és a remény ugyanabból az anyagból készül,és hogy néha a legnagyobb csend mondja ki a legtöbbet.A hó nem ítél.A ruha nem magyaráz.A test nem tiltakozik.Csak fekszik ott, és engedi, hogy a világ egy pillanatra megértse:a vágyakozás néha lehunyt szemmel a legőszintébb.

FÁJDALOM A TESTEMBEN-LELKEMBEN

FÁJDALOM A TESTEMBEN, LELKEMBEN---Van úgy, hogy a fájdalom nem választ.Nem dönti el, hová költözik. Egyszerűen bennem van — a testemben, a lelkemben — ugyanazzal a lassú, szúró, néha egészen halk,mozdulattal.A testem néha előbb jelzi, mint a szívem.Egy feszülés, egy lüktetés, egy nehéz mozdulat, amit nem én irányítok.Mintha a test tudná, hogy valami belül elmozdult, és most próbálja megértetni velem:figyelj rám, mert nem csak én fájok.A lélek fájdalma más.Nem kiált, nem szúr, nem lüktet. Csak ott van, mint egy régi árnyék, amelyet már megszoktam, és néha azt hiszem, nélküle már nem is lennék ugyanaz.A lélek fájdalma nem kér engedélyt.Nem kopogtat.Csak leül mellém, és velem marad.És mégis… valahogy mindkettő én vagyok.A test, amely hordozza a napokat.A lélek, amely hordozza az éveket. A kettő együtt alkotja azt, aki ma vagyok — minden sebbel, minden csenddel, minden elengedéssel és minden újrakezdéssel.Van, hogy a fájdalom tanít.Van, hogy csak emlékeztet.Van, hogy egyszerűen átfolyik rajtam, és hagyom, hogy tegye a dolgát.Mert tudom: ami bennem történik, az nem ellenem történik.Csak része annak az útnak, amelyet járok — lassan, csendben, néha megtörten, néha felemelkedve.A testem fájdalma elmúlhat.A lelkemé talán soha.De mindkettőt hordozom, és mindkettőt szeretem annyira, hogy már nem akarom elrejteni őket.Ez vagyok én.A fájdalommal együtt.A testemben.A lelkemben.

ÁHÍTAT EGY TEMPLOMBAN

ÁHITAT EGY TEMLOMBAN---A templom romjai között olyan volt a csend, mintha valaki régen elfelejtette volna feloldani.A kövek hidegek voltak, mégis őriztek valami régi, emberi melegséget — talán azoknak a lépéseknek az emlékét, akik vigaszt keresni jöttek ide, és nem találtak mást, csak önmagukat. A fény a nyitott kupolán át szivárgott be, lassan, óvatosan, mintha nem akarná megzavarni azt, aki ott állt a romok között.A lány fekete ruhája úgy omlott köré, mint egy árnyék, amely nem fenyeget, csak kísér.Nem imádkozott.Nem kért semmit.Csak hagyta, hogy a hely beszéljen hozzá.A gyertyák apró lángjai reszkettek a kövek között, mintha tudnák, hogy minden fény törékeny.A levegőben ott volt valami régi fájdalom, de nem bántó — inkább olyan, mint amikor az ember rájön, hogy amit elveszített, az valaha az övé volt, és ez a tudás egyszerre éget és simogat.A templom nem volt már egész.De a hiányában volt valami szent.Valami, amit csak azok értenek, akik már álltak romok között, és mégis érezték:a lélek néha éppen ott találja meg önmagát, ahol minden más széthullott.A lány lassan felemelte a fejét.Nem volt benne büszkeség, csak egy halk, mély belenyugvás.Az a fajta, amit az ember akkor tanul meg, amikor már nem fél attól, hogy fáj.És a templom — ez a félig elfeledett, félig megmaradt szent hely — visszasuttogta neki: „A csend nem üresség.A csend az, ahol végre meghallod a saját szívedet.”

LÁNY A TEMETŐBEN

LÁNY A TEMETŐBEN---A ány állt a régi kövek között, mintha a csendből lenne szőve.Nem sírt, nem beszélt, csak nézett — úgy, ahogy azok néznek,akik már túl sok mindent elengedtek, és nem maradt más,csak a lélegzet és a hiány.A fák fölé hajoltak, mintha vigyáznák,a szél pedig óvatosan érintette meg a ruháját,mintha tudná, hogy minden érintés fájhat,ha az ember túl sokat veszített.Ott állt, ahol a világ vékonyabb,ahol a múlt még visszaszól,és ahol az ember rájön:a fájdalom nem ellenség,csak egy régi társ, aki néha mellénk ül, és nem kérdez semmit.És mégis volt benne valami szép.Valami halk fény, ami nem a napból jött,hanem belőle — abból, hogy még mindig áll,még mindig él,még mindig képes szeretni azt,amit már nem tarthat meg.A temető nem volt félelmetes.Csak ő volt az, aki tudta:a szépség néha ott születik,ahol a szív a legsebezhetőbb.

FULL LIVE

FRENCH FORIGN LEGION-MEMORY

FRENCH FORIGN LEGION-MEMORY---A dögei temetőben nem a halálhoz mentél — hanem egy élethez, amelyet a világ ritkán lát, ritkán ért meg, és ritkán tisztel úgy, ahogy kellene.Takács András nem egyszerű ember volt.Ő a Légió embere volt: acélból gyúrt test, fegyelemből épült lélek, és olyan hűség, amelyet csak a bajtársi vér ismer.Tizenöt év a Francia Idegenlégióban nem szolgálat.Az beavatás. Az ember ott nem csak harcol — ott újjászületik.Megtanulja, mi az, hogy kitartás.Mi az, hogy bajtársi becsület.Mi az, hogy a halál árnyékában is embernek maradni.András két méter tíz centi magas volt, izmai, mint a kovácsolt vas. A végén közelharc-kiképző tiszt lett: olyan ember, aki két perc alatt bárkit le tudott szerelni puszta kézzel, mert ismerte az emberi test minden sebezhető pontját.De a legnagyobb ereje nem a kezében volt — hanem a szívében.Hazajött, és a TEK hívta. Nem csoda. Kevés ilyen ember jár közöttünk.Aztán Franciaországban új életet kapott. Egy biztonsági cégnél dolgozott, ott találkozott Inez-zel. Ineznek volt egy lánya, és András belépett az életükbe úgy, ahogy csak a nagy emberek tudnak: csendesen, tisztelettel, szeretettel. Élettársak lettek, család lettek.Aztán jött az a nyaralás. Egy egzotikus sziget, egy ártatlan falat — egy polip, amelynek mérgére allergiás volt.És András meghalt.Nem harcban, nem fegyverrel a kézben, nem a Légió terepén. Hanem az élet egy váratlan, kegyetlen fordulatában.Inez csináltatott neki egy kis márványtáblát. Nem nagyot, nem hivalkodót — olyat, amely méltó hozzá.Az a tábla ma is ott áll a dögei temetőben, és őrzi egy olyan ember nevét, akit nem lehet elfelejteni.Ma te virágot vittél rá. Megálltál. Beszéltél hozzá. Mert a halál nem szakítja el azt, amit a bajtársi hűség egyszer összekötött.A márványon ott áll a Légió örök mondata:LA LÉGION EST AU-DESSUS DE TOUT.A Légió mindenek felett.És te ma így szóltál hozzá:Repose en paix, mon ami de la Légion. Tu prendras désormais la formation là-bas.Nyugodj békében, légiós barátom. Mostantól odafent veszed fel a sorakozót. Döge, 2026. Virág a márványon.

A SULIBÓL

MEMORY 1966 – TÉLI KORCSOJÁZÁS A RÉTEN----Hetedikesek, nyolcadikosok voltunk.A tél akkor még igazi tél volt: csípős, tiszta, olyan, ami megfesti a levegőt.A fényeslitkei rétre jártunk le korcsolyázni — a világ közepe volt nekünk, a szabadság tere, a gyerekkor csillogó színpada.A jég azonban nem volt egyforma.Az egyik helyen hetven centi vastag, erős, biztonságos.A másik helyen csak húsz centi, vékony, alattomos.Mi pedig ott voltunk vagy nyolcan-tízen: rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok.A nevetésünk messzire szállt, a korcsolyák csattogtak, a hideg pirosra csípte az arcunkat.És akkor történt.Egy óriási baleset.A jég beszakadt.A hangja olyan volt, mintha a föld sóhajtana egyet — mélyen, félelmetesen.A víz fekete szája kinyílt, és valaki belecsúszott.A pillanat megfagyott.A gyerekek sikítottak, a felnőttek rohantak, a hideg víz pedig könyörtelenül húzott lefelé.A rét, ami addig játék volt, egyszerre lett veszély.A korcsolyák, amik addig szabadságot adtak, egyszerre lettek tehetetlenek.A tél megmutatta a másik arcát.De ott voltunk egymásnak.A fényeslitkei emberek — rokonok, barátok, szomszédok — összezártak, és a félelemből erő lett.Aki beleesett, azt kihúzták.A jég sírt, mi remegtünk, de a történet nem lett tragédia.Csak emlék.Erős, mély, életre szóló.A tél, a rét, a jég, a gyerekkor.És az a pillanat, amikor megtanultuk: a szépség és a veszély néha ugyanazon a helyen lakik.Ha szeretnéd, Pitikém, megírom a rövid, blogra illő verziót, vagy készítek hozzá egy mottót, ami összefoglalja ezt a gyerekkori élményt.TÉLI--- „TÉLI” szó most úgy áll itt, mint egy kapu.A TÉL – 1966, Fényeslitke---A tél akkor még más volt.Nem csak hideg, hanem világ, amelyben minden hang élesebben szólt, minden mozdulat lassabban történt, és minden gyerek szíve gyorsabban vert.A fényeslitkei rét fehér volt, csillogó, olyan, mintha az ég egy darabja szállt volna le a földre.A jég alatt fekete víz mozdult, de mi nem féltünk — hetedikesek, nyolcadikosok voltunk, és a világ még nem tanított meg félni.A korcsolyák csattogtak, a nevetésünk messzire szállt.A jég néhol hetven centi vastag volt, máshol csak húsz — de mi nem mértük, csak futottunk, fordultunk, csúsztunk, mintha a tél maga húzna minket.Aztán a pillanat, amelyet soha nem felejt el az ember.A jég beszakadt.A hangja mély volt, komor, olyan, mint amikor a föld szólni akar.---------A víz fekete szája kinyílt, és valaki belecsúszott.A rét, ami addig játék volt, egyszerre lett veszély.A gyerekek sikítottak.A felnőttek rohantak A hideg víz könyörtelen volt.De ott voltunk egymásnak.Rokonok, barátok, szomszédok — a fényeslitkei emberek, akik nem hagyták, hogy a tél elvigyen valakit.Kihúzták.Megmentették.A rét pedig csendben visszazárta a sebét.A tél, amely megtanított tisztelni a jeget.A rét, amely megtanított félni és bátornak lenni egyszerre.A gyerekkor, amely nem kérdezett, csak történt — és bennünk maradt, örökre.

PUNK-ROCK-METAL-MY SELECTION

PETER GRUNDY ÖSSZES FILMJE

QURVA JÓÓÓÓÓ--017 - Az (It)díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n!Kapható Blu-ray-en! 2015 - Pixel (Pixels)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n!Kapható Blu-ray-en! 2012 - Jesus Henry Christ----- díszlettervező 2009 - Az időutazó felesége (The Time Traveler's Wife)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n! 2008 - Hipervándor (Jumper)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n!Kapható Blu-ray-en! 2005 - Tucatjával olcsóbb 2. (Cheaper By the Dozen 2)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n! 2005 - A remény bajnoka (Cinderella Man)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n! 2004 - New York-i bújócska (New York Minute)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n! 2003 - Jéghideg otthon (Cold Creek Manor)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n! 2001 - Halálhajó 2. - Rettegés a vízen (The Triangle)----- díszlettervező aaaaa 2001 - Töretlen hit (Jenifer)----- díszlettervező aaaaa 2001 - Glitter - Ami fénylik (Glitter)----- díszlettervező aaaaa 2000 - Csali (Bait)----- díszlettervező aaaaa 2000 - Koponyák (The Skulls)----- látványtervező aaaaa Kapható DVD-n! 1999 - Szupersztár (Superstar)----- díszlettervező aaaaa 1998 - Meztelen város 2. (Naked City 2)----- díszlettervező aaaaa 1998 - Meztelen város (Naked City: Justice With a Bullet)----- díszlettervező aaaaa 1997 - Csiri Bá! (A Simple Wish)----- díszlettervező aaaaa 1995 - Kutyám, Clyde (Johnny & Clyde)----- látványtervező aaaaa 1995 - Az őrület torkában (In the Mouth of Madness)----- díszlettervező aaaaa Kapható DVD-n!-----

MARIKA VANCUVERBŐL

MARIKA VANCOUVERBŐL---(Bakajsza Mária története)---Vannak emberek, akiknek az élete messzire sodródik a szülőföldtől, mégis megmarad bennük valami mélyen magyar, valami csendes, szívből jövő kötődés. Ilyen ember Marika is — Bakajsza Mária — aki fiatalon, a kor szorításában, a férjével együtt kiment Kanadába, Vancouverbe.A férje már ott született, ott élte az életét, és nem beszél magyarul, de Marika megtartotta a nyelvet, a gyökereket, a történeteket.A tengerentúlon új életet építettek: öt lányuk született, mindegyik saját családdal, saját történettel.Ma már dédunokák is vannak — egy egész nagy, szerető család, amely körülöleli Marikát.A mindennapjaikhoz egy 10 személyes kisbusz is tartozik, mert ennyi emberhez már nem elég egy átlagos autó.Ez nem luxus, hanem egyszerűen az életük része: nagy család, nagy szeretet, nagy jövés-menés.Marika blogja — amit én is olvasok — olyan, mint egy ablak az ő világára.Ott vannak a gondolatai, a válogatásai, a zenéi, a történetei.És bár 6 óra időeltérés választ el minket, mégis közel érzem magam hozzá.A jelölésem ott várja a Facebookon, ő pedig majd elfogadja, amikor belép.Nem sietünk. Az idő nem ellenünk dolgozik — az idő összeköt.----------Marika Vancouverből nem csak egy név a képernyőn.Ő egy életút, egy történet, egy család, egy távoli magyar szív, amely még mindig dobog. És én örömmel nézem a blogját, mert minden sora egy kicsit hazahozza őt.Bakajsza Mária.Marika Vancouverből.Egy élet, amely messzire ment — de sosem szakadt el. MARIKA VANCOUVERBŐL – II. rész(Bakajsza Mária életútja a tengerentúlon)--------Marika Vancouverből nem csak egy név, nem csak egy távoli,ismerős.Ő egy történet, egy életút, amely messzire ment, de a gyökereit soha nem engedte el.Fiatal korában, a kor szorításában, sokakkal együtt disszidált.AZ egész család négyen,apu,anyu és a két lánygyermek.Ausztriába voltak lágerben,majd Fekete Jóska küdte a meghívót,így kerültek ki FORTLAUDERDÉL-BE.Nem kalandvágyból, nem könnyelműségből, hanem azért, mert akkoriban sokan keresték a biztonságot, a jövőt, az új lehetőséget.A FÉRJÉVEL MEGISMERKEDETT ÉS KÖVETTE ŐT VACUVERBE .Marika blogja tele van élettel: zenékkel, válogatásokkal, történetekkel, gondolatokkal.-----------Amikor olvasom, olyan, mintha egy ablakon át belátnék az ő világába — a csendes kanadai reggelekbe, a családi ünnepekbe, a hosszú utakba, a tenger illatába.És bár 6 óra időeltérés választ el minket, mégis közel érzem magam hozzá.Az új FACE BOOK,fiókom jelölésem ott várja a Facebookon, ő pedig majd elfogadja, amikor belép.Nem sietünk.Az idő nem ellenünk dolgozik — az idő összeköt.Marika Vancouverből egy olyan életet él, amely messzire ment, de sosem szakadt el.A blogja pedig hidat épít:köztem, köztünk, és az ő távoli, mégis ismerős világuk között.---Bakajsza Mária.Marika Vancouverből.Egy élet, amely tovább táncol — és én örömmel nézem.------------ MARIKA VANCOUVERBŐL – III. rész----(Egy magyar szív, amely messzire ment, de hazahoz minden történetet)Marika Vancouverből olyan ember, akinek az életét nem lehet egyetlen mondatba sűríteni.Ő nem csak egy név a képernyőn, nem csak egy távoli ismerős.Ő egy életút, amely egyszerre hordozza a magyar múltat és a kanadai jelent.A vallás életévé vált a férjével együtt járnak a zenés,gitáros,hegedű,stb,gyülekezetbe.MESSENGEREN ÓRÁKIG BESZÉLGETÜNK.IGAZBARÁTRA TETTEM SZERT.

METAL -ROCK - VÁLOGATÁSOM

WAFFEN SS KURKSZ WAR.

DARK WAWE CEMETARY

A LÁNY A TEMETŐBEN---Fehér ruha. Fekete temető.A lány háttal áll. Hosszú sötét haj. Fehér csipke.Körülötte sírok. Keresztek. Köd. Őszi levelek. Fényeslitke? Vagy bárhol...Nem néz hátra. Előre néz. A ködbe.Ki ő? Nem tudjuk. Talán emlék. Talán jövő. Talán Anna néni fiatalon. Talán Jézus barátunk húga. Talán csak a szél. Kantár Sándor is így látta a temetőt, amikor gondnok volt. Csendben. Alázattal. Emberszeretettel.A lány nem fél. A fehér ruha nem fél a feketétől. A fény nem fél a sötéttől.Ez Dark Wave.Nem zúzás. Nem üvöltés. Csak csend. Meg egy lány. Meg a sírok.Az Élet Egy Tánc – és néha a tánc a temetőben is zajlik. Halkan. Fehér ruhában.Fotó: Pinterest – mentve – Ensiferum999 gyűjtemény

TOOL LIVE - MY SELECTION

A Tool 1990-ben, Los Angelesben alakult amerikai progresszívmetal-zenekar. Karrierjük során nyolc jelölésből eddig négy Grammy-díjat nyertek, valamint utolsó három nagylemezük (Lateralus, 10,000 Days és Fear Inoculum) rendre listavezető volt a Billboard 200 listáján.Története,A Tool 1990-ben alakult, amikor a dobos Danny Carey, szomszédjával az énekes Maynard James Keenannel kezdett zenélgetni. Később Csatlakozott hozzájuk a gitáros Adam Jones és a basszusgitáros Paul D'Amour is.72826 és Opiate (1991–1992)Első albumuk, az Opiate, ami egy EP, 1992-ben jelent meg. Ez a zenekar első komoly kiadványa, melyet csak egy demó előzött meg 72826 címmel 1991-ben. Az Opiate címet Karl Marx egyik híres mondása ihlette, miszerint „a vallás a tömeg ópiuma”.A hatdalos EP-n olyan dalok találhatóak, mint a maxiként is kiadott Hush, melyhez Ken Andrews rendezett klipet. A klipben az együttes tagjai meztelenül szerepelnek, szájukon pedig ragasztószalag van, ami a cenzúrázás elleni tiltakozást szimbolizálja.

FULL MOVIE APOCALYPTO-MEGDÖBBENTŐ!!

EGYIPTIAN VIDEOS

MÉLY GYPSY FÁLDALOM

AZ UNOKA HANGJA

Az unoka hangja---Nem tudom, mikor kezdődött.Talán akkor, amikor anya és apa között minden széthullott. Talán akkor, amikor apa beteg lett, és én nem értettem, miért nem gyógyul meg.Talán akkor, amikor anya sírt, és én nem mertem kérdezni.A gyerekek nem beszélnek a félelmeikről — csak elteszik őket valahová mélyre.A nagyi mindig ott volt.A hangja, a mosolya, a sütemény illata, a régi történetek. Gyerekkoromban biztonság volt.Aztán egyszer csak minden megváltozott.Anya és apa elváltak, apa beteg lett, én pedig úgy éreztem, hogy két világ között állok, és egyik sem az enyém.Anya azt mondta, jobb, ha nem megyek.Hogy most nem alkalmas.Hogy majd később.És én hittem neki, mert gyerek voltam, és a gyerek hisz annak, aki mellette van.Aztán apa meghalt.És én nem tudtam, hogyan menjek vissza a nagyihoz úgy, hogy közben minden szétesett bennem.Nem tudtam, hogyan nézzek a szemébe úgy, hogy közben azt érzem: cserbenhagytam.Nem tudtam, hogyan mondjam ki:„Nagyi, én mindig szerettem téged, csak féltem.” Most már felnőtt vagyok.Dönthetnék.Megtehetném.Elindulhatnék hozzá, megölelhetném, és azt mondhatnám: „Itt vagyok.”De a félelem még mindig ott ül bennem.A félelem, hogy haragszik.A félelem, hogy csalódott. A félelem, hogy későn jövök.Pedig a szívem mélyén tudom:a nagyi nem haragszik.Ő csak vár.Csendben, kitartóan, reménnyel.Talán egyszer megteszem.Talán egyszer megállok az ajtaja előtt.Talán egyszer benyitok.Talán egyszer újra nagyi leszek neki, és ő újra az én nagymamám.Mert a szeretet nem múlik el — csak néha elhallgat, amíg meg nem találjuk a hangját.Apa sírját is meglátogatom,bocsánatot kérek tőle.

A FÁJDALOM HÁROM ARCA

A FÁJDALOM HÁROM ARCA---Ma beszéltem egy édesanyával.Gyerekkorunk padjai kötnek össze minket, de most már nem a régi nevetések, hanem a veszteség súlya.A fia meghalt — rákban.A betegség lassan elvette tőle az életet, a felesége pedig elhagyta, a lányával együtt.Az anya szíve azóta is vérzik, és minden szava mögött ott remegett a kimondhatatlan fájdalom.Sírt, miközben elmondta:az unokája nem látogatja.Pedig már felnőtt, önálló, gondolkodó lélek.Dönthetne maga.Nem kellene engedély, nem kellene félni — csak egy lépés, egy ölelés, egy „itt vagyok, nagyi”.Én pedig csak ültem vele szemben, és láttam, hogy a gyász nemcsak a fiát vitte el, hanem a biztonságot, a reményt, a család melegét is.Azt mondtam neki:„El kell engedned a fiadat.A lélek csak akkor talál megnyugvást, ha nem tartjuk vissza a fájdalommal.A sors mindannyiunknak más utat rendel — neki a halált hozta a karmája, neked a megbékélést.”Nem vigasz volt ez, hanem igazság.Az a fajta igazság, amit csak azok értenek, akik már megérintették a veszteség hideg kezét. A nagymama szíve---------A nagymama közben egy régi fotelban ül, és hallgatja a ház csendjét.Régen nevetés töltötte meg — a fia nevetése, az unokája csilingelő hangja.Most már csak a falióra ketyeg, mintha minden múló másodperc egy újabb emléket vinne magával.A fia elment.A betegség lassan elvette tőle az erőt, aztán az életet is.Azóta minden reggel úgy ébred, hogy először hozzá beszél:„Jó reggelt, kisfiam… ott vagy valahol?”Aztán rájön, hogy csak a szíve válaszol.Az unokája-----…Ő már felnőtt.Önálló, érző lélek.Dönthetne úgy, hogy meglátogatja.Nem kellene engedély, nem kellene félni — csak jönni, megölelni, azt mondani:„Itt vagyok, nagyi.”De nem jön.És ő nem haragszik.Csak vár.A várás az egyetlen, ami maradt neki.A várás és a szeretet, ami nem kopik el, nem fogy el, nem múlik el soha.Ma valaki azt mondta neki:„Engedd el a fiadat. A lélek csak akkor talál békére.” Talán igaza van.Talán tényleg el kell engednie — nem a szeretetet, hanem a fájdalmat, amely fogva tartja.Este van.A lámpa fénye sárgán csillan a régi fényképen.A fia mosolyog rajta — úgy, ahogy csak ő tudott.Megsimítja a kép szélét, és halkan azt mondja:„Menj, kisfiam… én itt leszek, de nem tartalak vissza többé.”Talán egyszer az unokája is megérzi ezt a békét.Talán egyszer megáll az ajtó előtt, és benyit.Talán egyszer újra lesz nevetés ebben a házban. Addig pedig vár.Mert a nagymama szíve így szeret:csendben, kitartóan, reménnyel.

LEHUNYT SZEMMEL... / LES YEUX FERMÉS...

LEHUNYT SZEMMEL... / LES YEUX FERMÉS... Légy boldog bárkivel... Sois heureuse avec qui tu veux... Belőlem csak képek maradnak tán. De moi, il ne restera que des images. Szabályos, ollóvágta, megsárgult, Régulières, coupées aux ciseaux, jaunies, Gyűrött papírfoszlány. Lambeaux de papier froissés. Benned halványulok. En toi je pâlis. Az idő jól dolgozik. Le temps fait bien son travail. Te is már csak bujkálsz Toi aussi, tu ne fais que te cacher Lelkem titkos zegzugain. Dans les recoins secrets de mon âme. Átlátszón, mint üveg, Transparente, comme du verre, S törésekké vált repedések Et les fissures devenues fractures Vágják, sebzik a szívet. Coupent, blessent le cœur. Ez így van jól. C'est bien ainsi. Romokra majd új várat húzunk Sur les ruines nous bâtirons un nouveau château Jó erős falakkal, tanulva Avec de bons murs solides, en apprenant A ki nem mondott hibákból, Des erreurs non dites, Szélmalomharc vitákból. Des disputes contre des moulins à vent. Azért egy szoba neked is épül ott. Pourtant une chambre aussi pour toi y sera bâtie. Kicsiny és poros lesz. Petite et poussiéreuse. Lakat őrzi majd ajtaját. Un cadenas gardera sa porte. Időnként kinyitom, De temps en temps je l'ouvrirai, S majd úgy teszek Et je ferai comme Mintha nem is hallanám a jelen hangjait. Si je n'entendais pas les bruits du présent. Lehunyt szemmel ölelem majd Les yeux fermés, j'étreindrai Múltam csillagait... Les étoiles de mon passé... Ég veled.--- Adieu.

HA---SI

HA... / SI... Ha majd egyszer hozzád végleg megérkezem, Si un jour j'arrive enfin chez toi, szíved szegletében lesz-e nyugvóhelyem? y aura-t-il une place pour moi dans un coin de ton cœur?----- Ha kiszárad lelkem életadó kútja, Si la source vive de mon âme s'assèche, lesz-e gyöngéd szavad, mi szomjam eloltja?----- auras-tu un mot tendre pour étancher ma soif? Emeled-e fáradt tenyereddel arcom,---- Relèveras-tu mon visage de ta paume fatiguée, hogyha pillantásom nem ér túl a parton?----- quand mon regard ne verra plus au-delà du rivage? Takarod-e forró csókjaiddal testem,----- Couvriras-tu mon corps de tes baisers brûlants, hogyha majd hidegtől reszket minden sejtem?---- quand chacune de mes cellules tremblera de froid? Amikor szemeim láz tüzében égnek,---- And mes yeux brûleront de fièvre, folynak-e könnyeid, amik hűtenének?--- tes larmes couleront-elles pour me rafraîchir? Egy nap rájössz, hogy már szavaid sincsenek,---- Un jour tu verras que tu n'as plus de mots, s ha nem marad semmid, nekem adod csended?--- et s'il ne te reste rien, me donneras-tu ton silence? Tanítasz-e engem az utadon járni,--- M'apprendras-tu à marcher sur ton chemin, s amikor elesek, segítesz felállni?---- et quand je tomberai, m'aideras-tu à me relever? Ha a tüzünk egyszer elalszik titokban,--- Si notre feu s'éteint un jour en secret, lesz-e új parazsad, mitől lángra lobban?---- auras-tu une nouvelle braise pour le rallumer? Megtanítod-e majd, miként éljek szebben,----- M'apprendras-tu à vivre plus beau, s hogyan égjek el majd izzó szerelemben?---- et comment me consumer dans un amour ardent?

AZ ÉLET EGY TÁNC

AZ ÉLET EGY TÁNC – TAVASZ LENYOMAT KÖRFORGÁS---A minap átmentem a fiam telkére. Romos ház. Kóbor cicák. Falak, amik mindent láttak.Az udvaron kihajtott a kacsatalp, nárcisz, krókusz, tulipán, hóvirág. Ők már nincsenek, de a virágok őrzik kezeik nyomát. Az orgonabokor, a gyümölcsfák most is adják a gyümölcsöt.Mi meg elmegyünk. És minden így marad. Ez a körforgás. Porunkból új élet sarjad. Az idő végzetéig.-------------RÓLAM---Ha valaki megkérdezné, ki vagyok, nem tudnék egy mondattal válaszolni.Egy ember vagyok, aki sok mindent megélt. Könnyű és nehéz évek. Barátságok, veszteségek, örömök, csalódások.Szeretem a természetet, az állatokat, a zenét, a verseket és az apró dolgokat. Egy mosoly. Egy tekintet. Egy öreg fénykép. Egy kutya hűsége. Néha többet mond, mint ezer hangos szó.Nem vagyok tökéletes. Hibáztam, tévedtem. De mindig önmagam próbáltam maradni. Nem szeretem a kétszínűséget.Ez a blog egy darab belőlem. Minden mögött van egy érzés, emlék, gondolat.Csak egy porszem vagyok, egy pillanatnyi ideig e Földön, amit a szél elsöpör. De amíg van bennem kíváncsiság, szeretet és hit abban, hogy van még szépség, addig írok.Ősz Párizsban – Chanson.És ha már porszem vagyok, miért ne lehetnék Párizsban ősszel?Chanson szól. Esik. Kávé gőzölög. Harmonika.Fényeslitkéről nézve Párizs is csak egy udvar. Más virágok. Más illat. De ugyanaz a körforgás. Ugyanaz a szerelem. Ugyanaz a halál.Mert az élet tényleg egy tánc – néha lassú, néha vad, néha fájdalmas, néha Párizsban, néha Alaszkában, néha a diófa alatt Gyopárral.De amíg szól a zene, táncolni kell.Az élet egy tánc – La vie est une danse.

A REMÉNY ÉS A VÉGZET

A REMÉNY ÉS A VÉGZET---Éljük mindennapjainkat így vagy úgy, és egyszer csak érkezik egy szövettani eredmény, és kiderül: a konok betegséggel, a rákkal állunk szemben, ami már áttétes.Eleinte el sem akarjuk hinni, azonban a papírlapon ott van fehéren feketén, és az orvosunk is közölte velünk a tényt.Hirtelen eszünkbe jut azon emberek, akik ismerőseink közül már e betegségben "elmentek, odaát vannak". Most Én következem?Már tudatalattinkban ott a gondolat, éjszaka már nem alszunk: hogyan tovább.Megpróbálunk kifelé mást mutatni, de nem könnyű. A család is óvatosan kezel minket. Ők sem akarják elhinni, hogy megtörténhet.Kezdjük átértékelni az életünket, mit kellene még megtennünk, és ezer cikket elolvasunk az interneten, keressük ki hogyan és milyen módszerrel gyógyult meg, és a remény kis szikrája feléled.Olvasunk erről, arról, és sorba próbáljuk ki a csodaszerként emlegetett gombákat,gyógyszereket és mindent, amit úgy gondolunk segíthet, és amit ismerőseink ajánlanak.------------ Testünkben azonban rohamosan dolgozik és rombolja sejtjeinket a rák. Érezzük, gyengülünk, mert a test esendő és romlandó, elkezdődik a kemoterápia.Részlet egy rákos lány naplója:"Szédültem, zavart a fény is, fájt a fejem és minden porcikám és olyan hányingerem volt, hogy majd belehaltam.Parókát hordunk, hogy leplezzük betegségünket, és nem adjuk fel.Részlet egy rákos lány naplója:"Csak kis kitartás! - biztatom magam, még futni kell, még minden messze van, Szolgálj szívem még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, Sok a dolgunk még, s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok."Majd megtörténik."A szervezetemben elszabadult a pokol. Áttét a kulcscsontban, a csigolyáimban a derekamnál, a medencecsontban, a térdeimben, két hónalji nyirokcsomóban és kb. 6 helyen a hasi nyirokcsomókban valamint a májon. Mindez egy fél év leforgása alatt... Most kétségbe vagyok esve. NEM AKAROK MEGHALNI, nekem még fel kell nevelnem a gyerekeimet. Csak 10-15 évet kérek a sorstól és akkor elégedett leszek. Azt hiszem életemben először talán depressziós is lettem, és úgy érzem, hogy minden kicsúszott a lábam alól és össze fogok omlani."Majd rohamosan fogy az időnk, már nem merünk tükörbe nézni, úgy lefogytunk.Gyerekeink, ha kicsik, nem értik mi történt az anyuval, és miért sír az apu és a nagyi, aki azt mondja: "Bár csak Én mehetnék el helyetted, lányom." De a sors könyve másképpen íródott.Már csak naphosszat alszunk, hirtelen minden értelmét vesztette, a sok fájdalomtól és morfiumtól.Álmunkban odaát járunk és beszélünk nagyapával, aki már eltávozott.--------------Mint egy film lepereg előttünk az egész életünk, és egyszer csak "ÁTMEGYÜNK" véglegesen és ÖRÖKRE,nagy fájdalmat hagyva magunk mögött.

WONDERFUL GIRL -RÉKA

RÉKA – a pillanat, amely megállítja a világot.Van valami különös fény Réka arcán.Nem harsány, nem kérkedő – inkább az a csendes, belső ragyogás, amit nem lehet tanítani, csak hordozni. A tekintete olyan, mint egy meleg, őszi délután: egyszerre nyugodt, mély és kíváncsi. Mintha minden pillanatban látna valamit, amit mások nem.A mosolya nem színpadra való mosoly.Ez az a fajta mosoly, amely akkor születik, amikor az ember jól érzi magát a saját világában. Amikor a fény pont úgy esik rá, ahogy kell, és a lélek egy pillanatra megpihen.A haja aranyszínű hullámként omlik a vállára, mintha a napfény egy darabja ragadt volna meg benne. A jelenléte könnyű, mégis erős – olyan lány, akit nem lehet nem észrevenni, de nem is akar feltűnést kelteni. Csak van. És ettől szép.Rékában ott van az a ritka harmónia, amelyet az ember néha megérez egy fotón:egy pillanat, amely nem akar több lenni annál, ami.Egy arc, amely nem akar mást, csak őszinte lenni.Egy szépség, amely nem kiált, hanem halkan, finoman lélegzik.Ezért szép. Ezért különleges. Ezért marad meg az emberben.A FOTÓT A NETEN TALÁLTM,A LÁNY SZÉPSÉGE RÖGTÖN MEGFOGOTT